[elektro-etc] Nőkről

[Acs Gabor]

Na akkor még egy kis színes. Ez a csaj, akiről írtam, hogy rávágtam az 
ajtót, vele kollégák voltunk mondjuk 3-4 évig, mire egymásba 
habarodtunk. egy komoly barátság alakult ki köztünk, mindent 
megbeszéltünk egymással. többek között azt is tudtam tőle, hogy volt 
neki az első nagy szerelme, a nagy ő, akivel évekig jártak, aztán 
szakítottak, aztán megint jártak, megint szakítottak, aztán csak néha 
összejöttek dugni egy kicsit, stb. amikor még barátok voltunk, és nem én 
voltam, a pasija, hanem valaki más, arról is tudtam, hogy ezt a valaki 
mást is néha megcsalta a nagy első nagy ővel.
Aztán amikor összeszerelmesedtünk, az egy mindent elsöprő, hatalmas 
szerelem volt, tényleg egész végletes dolgokat megcsináltunk, emellett 
egész nap leveleztünk, sms-eztünk, megállapítottuk, hogy jaj, ennyire 
soha senkit nem szerettünk, és mindent a valaha volt legjobb együtt 
csinálni.
És akkor megjelent a színen a bizonyos nagy első. Nem tudom, kinek ne 
b.ná ez a csőrét.
Erre mondom, hogy akkor bontsuk szét a csomagot, ne legyen az mondva, 
hogy jaj, csak te, és minden órámat veled és stb. akkor legyen az, hogy 
bírjuk egymást, jó haverok vagyunk, és néha férgelünk egyet, mert jólesik.
Persze más kérdés, hogy milyen érzés mondjuk úgy csókolózni valakivel, 
hogy előző nap egy másik manus volt a szerencsés látogató orális 
szempontból.


Gábor

2014.12.02. 12:01 keltezéssel, Szima Gábor írta:
>
> On Tue, 2 Dec 2014, Acs Gabor wrote:
>
>> Szerintem meg pont annak lehet önértékelési problémája, aki teljesen 
>> nyilvánvaló helyzetben is magában keresi a hibát.
>>
>> Egyszerűen egy kapcsolatnak is van szavatossági ideje, amikor az 
>> lejár, akkor megromlott, kész, vége. Ezt a szavatossági időt 
>> csökkentik a ma divatos trendek.
>
> Szerintem egy jó kapcsolat nem jár le. Olyan ez, mint egy igazán jó 
> barátság némi extrával. ;) Ha barátságból indul és szerelembe vált át, 
> viszont a szerelem megkopik, a barátság akkor is megmarad.
> A meglátni és egy pillanat alatt belezúgni, na ez a necces. Lángoló 
> szerelem, ami elfed mindent. Pár év, és a láng kialszik, barátság 
> nincs, csak a nagy semmi, ami az évek alatt összegyűjtött sérelmek 
> miatt negatívba fordul át.
>
> Szerintem.
>
>> De ez a thread nem az én lelkivilágomról szól, hanem a nők speciális 
>> viselkedéséről. Az, hogy az emancipációval eltolódtak, hogy ettől 
>> függetlenül is sárkányosodnak, hogy nem racionálisak döntő 
>> többségükben, hogy sok köztük a gonosz (vajon a mesebeli banya miért 
>> nem férfi?) olyan tények, amit mindenki ismer. Anyósviccek vannak, 
>> meg szőkenős viccek, és mint tudjuk, minden vicc félig igaz. Ha 
>> visszatekintek, hogy egész életem során hány olyan 40-50 fölötti 
>> családos párt ismertem, ahol a) korrekt nő volt és szemétláda férfi, 
>> vagy b) korrekt férfi, és egy büdös szipirtyó nő, azt mondom, olyan 
>> 1:20-hoz lehet az arány kb. Valódi harmonikus, kiegyensúlyozott 
>> kapcsolatot ilyen korú párnál nem nagyon láttam, talán a Weöres 
>> Sándorékat tudnám felhozni. A képmutató, megjátszott az nem számít.
>
> A szomszédomban 60-as házaspár. A férj a legjobb szomszéd a világon, a 
> nő pedig akkora banya, hogy seprű volt a jele az oviban. A fia is 
> jópárszor leb* miatta. Mit összeordítozik szegény férjével..
>
> Egyébként van egy olyan érzésem, hogy a nők 30, a férfiak 60 éves 
> korukra kattannak be (banya/házsártos). Elértek valamit, de vagy 
> túlértékelik, vagy csak többet szeretnének. És ezt próbálják a 
> fiatalabbakkal/társukkal éreztetni. Úgy vannak vele, a korral 
> nagyobbra is nőttek. Én meg úgy vagyok vele, hogy a kor egy állapot, 
> és nem érdem.
>
> Ugyanígy a nem is egy állapot, nem pedig érdem. ;)
>
>
>                                 -Sygma
>
>