[elektro-etc] Ez pedig a magyar hentespult

[gyapo]

> Ideális pancser vevő, akire minden szart rá lehet sózni, akkor is 
> mosolyogni fog :)

> A számomra hétköznapi konfliktusokra gondolok, amikor egy napig 
> forrasztgatom a panelt a nemlétező furatgalvánoknak köszönhetően, ezután
> mennék a nyákoshoz, hogy milyen durvajó volt az a múltkori panel, meg mi
> van a gyerekkel, és ja, hoztam egy kis apróságot...
> Akkor én leszek valóban a problémamentes ügyfél, akit az se zavar, ha 
> másfélszeres lett véletlenül a számla, jó lesz az úgy mostmár mindig.

Nem, a bratyizás nem azt jelenti, hogy nyájas idióta vagyok, akire 
mindent rá lehet sózni. Bennfentessé kell válni nála, aki kiemelkedik 
a szürke tömegből, kicsit bizalmasává válni, akivel provát 
információkat is megoszt, mert belesodrom. Olyan módon teszem föl a 
kérdéseket, hogy nem tudja rámondani hogy mi közöm hozzá, hanem 
válaszol, én meg a kis morzsájat egybefűzöm és kirakom a mozaikot. Így 
egyre közelebb kerülök hozzá az újabb és újabb kérdésekkel. Nem baj, 
ha még emlékszem is a dolgokra, és a legközelebbi találkozáskor 
meglepődik, hogytudom a gyereke nevét stb.

> A bratyizás az nem a seggnyalás művészete, hanem közben ügyesen 
> éreztetni kell azt is, hogy én vagyok a nyeregben.

Semmiképpen nem seggnyalás. De nem is én vagyok a nyeregben. A másik 
dolgozik, neki ki _kell_ szolgálnia engem, ez eleve frusztrálja. 
Cserébe olyan légkört kell teremteni, amiben valakinek érzi magát, 
szakmailag képzettebbnek, döntéshozónak, éreznie kell a tiszteletet, ez 
sok embernek a mániája. Persze a tisztelet egész másért jár valójában, 
azt sose érik el, ezért is ragaszkodnak hozzá annyira. 

>  egy bizalmaskodó 
> mozdulat, pl. lesöpörni egy ott sem lévő szöszt a zakójáról, feltűnés 
> nélkül, a legnagyobb természetességgel átkarolni a vállát. Mosolyogva 
> éreztetni, hogy mi mekkora haverok vagyunk, de azért ha szemetet csinál,
> nemcsak hogy nem vásárolok itt többet, de ráküldöm az összes hatóságot.
> Mindezt mézesmázasan.

Ezek azok az apróságok sok más mellett, amikből tudni kell válogatni 
az adott emberre illőket. Nem mindenki szereti a testi kontaktust, az 
arc közelségét stb. Meg kell tudni találni az adott emberhez vezető 
utat és eszközöket.

> Na ezért szeretem én a chipeket :)
> Megírom a programot, adok neki áramot, ő cserébe végrehajtja, és 
> mindenki örül.

Így van ez a bitekkel is, az ember csak probléma.

Üdv.: gyapo