[elektro-etc] Adók

[Acs Gabor]

Szia Balázs!

Azért ezt az egészet nem szó szerint értettem, hanem átvitt értelemben: 
hogy a gyerekek közt is van, aki ért a jó szóból, meg van, amelyik 
elmegy a legvégsőkig, amíg csak hagyják neki. A 2/3-os is azt csinálja, 
addig sarcolgat és fitogtatja a 2/3-át, amíg hagyják neki. Lehet, hogy a 
végtelenségig, nem tudom, de az is lehet, hogy kellene húzni egy 
vonalat, hogy eddig, és ne tovább.

Amit meg írtál, valószínűleg részben igaz, van sok gyerek, aki 
megszokja, hogy csak így tudja felhívni magára a figyelmet. De van olyan 
is, mivel a személyiségünk jó részét már hozzuk magunkkal, aki vagy 
eleve idegesítőnek születik, vagy csak nagyon eltér a habitusa a 
szüleiétől, és ezért lesz nehéz a gyerekkora. Meg a szülők élete. 
Szerintem a mai ember életében ez lehet a legkeményebb megpróbáltatás, 
hogy egy olyan gyereket ad neki a sorsa, akit idegen felnőttként nem 
tudna elviselni, de mégis szeretnie kell, mert a gyereke.

Gábor


2013.06.18. 12:53 keltezéssel, Balázs Bámer írta:
> Szervusz Gábor!
>
>> Persze vannak olyan elvetemült kis szemét kölykök, akik minden határon túl
>> mennek, egész amíg agyon nem csapják őket. Persze egy kulturált, humánus
> Érdemes lenne megnézni, az ilyen gyerekekkel mennyit foglalkoztak
> akármilyen életkorukban. Amikor még kicsik (óvodás korban biztosan)
> ezzel próbálják kierőszakolni a környezet figyelmét. Más módszert
> sajnos nem ismernek, mert egyrészt nem tanították őket másra, másrészt
> ezzel tudtak a családban is "eredményt" elérni.
>
> szia: Balázs
>
>