[elektro-etc] erkölcsi tartás >> nulla

[gyapo]

> Én arra akartam, rávilágítani, hogy azért van egy átlag elvárása
> az embernek, nem pedig a pénz az isten.

Én is erről beszélek. Van egy elvárása, ami sajnos sok esetben 
magasabb, mint amit megengedhet magának. Nem beszéltem összegről, mert 
teljesen mindegy mennyit keres, annál is vannak többet keresők.

> Van aki megelégszik a könyvtárban olvasással, de van aki élőben
> szeretne látni egy érdekes helyet, országot.

Például, és még van ezer példa, hogy mit nem érhet el valaki, amit 
mások igen. Abszolút értékben nem tudjuk vizsgálni, mert nincs mihez 
mérni. Lehet élni úgy, hogy nem látom a valóságban a piramisokat? 
Lehet. Szertném látni? Igen. Ki tudom fizetni? Egyesek igen, mások 
nem. Viszont aki nem, az ne legyen boldogtalan emiatt, ne dolgozza 
halálra magát, mert akkor már hiába is látja nem lesz boldog.

>  Azért mert ehhez pénz kell, akkor már munka,
> pénzmániás az ember?

A munkamániát én máshova sorolnám, az nem a pénz miatt van.
Aki a pénzszerzés miatt hajtja magát, az lesz a boldogtalan, ezt 
kellene fölismerni. Egyrészt mire elér valamit, már sokkal többet 
akar, s amit eddig elért az smafunak látszik, másrészt tönkremegy az 
egészsége, a családja, és már nem tudja megélni azt, amit az elején 
szeretett volna. Ez zsákutca. Csak az a jó módszer, hogy fölméri mire 
képes, ezzel mi érhető el, és megelégszik vele, akkor lehet boldog.

>  Asszem, nem végletekről írtam.
> És ugye az orvosok fizetése okán kezdődött a szál.
> Ha nincsenek anyagi gondok, nyugodtabb, jobban látja el a feladatát.

Nem végletekről van szó, ez minden szinten igaz. Lehet boldogtalannak 
lenni amiatt, hogy nem jut szalámira, meg amiatt is, hogy nem áll a 
yacht a kikötőben, és emiatt érzi magát losernek.
A nincsenek anyagi gondok relatív. Erről beszélek. Hiába keres 600 
ezret, mégis fölveszi a 120 ezer lakáspénzt havonta a képviselő, 
miközben van saját lakása. Elég sok ember gondolja úgy, hogy 600 
ezerből nem lennének anyagi gondjai, de akinek annyi van, annak meg 
kevés, és inkább a becstelenséget választja a több pénzért.

> Ugyanis az ÉLETVITELED változik meg nagyon-nagyon.

Szerintem ebbe bele kell nőni. 20 éves koráig az ember nagyjából három 
lépcsőn fejlődik, először család, aztán iskola, majd haverok. Ha 
eddigre sikerült gondolkodnia és az irányokat, módszereket kijelölni 
akkor OK, de sok embernek nem sikerül, és ők lesznek a boldogtalanok a 
mérhetetlen és kielégítetlen vágyak miatt.
Innen aztán már nagyon nehéz lehet váltani.

> A munkával túlterhelt élet azért kell sokaknak, mert jó MENTSÉG!

Mondjuk ez is igaz.

> Nem találja a helyét és depis lesz, zülleni kezd.

Ez tökéletesen látszik egy betegségnél, vagy a nyugdíjnál. Sok ember 
ilyenkor megzuhan, mert munka nélkül nem tud magával mit kezdeni. Ez 
is azt mutatja, hogy a hajtás teljesen magába szippantja, és már 
teljesen elfelejti az eredeti célt a pénzszerzést valamire, már csak a 
pénzszerzés marad, ami viszont önmagában semmit nem ér, max az utódok 
fognak neki örülni.

> Igen, az emberek zöme nem tud egy órát együtt lenni
> a családjával, mert összevesznek, gyakorlat híján!

Úgy bizony. És nem tudnak olvasni, és szórakozni, és kikapcsolódni, és 
gyakorlatilag a munkán kívül semmit nem tudnak. Az életet élvezni meg 
főleg nem.

> Az egész életét az új kaszt/társadalmi szintjének megfelelően.

És az új szinten levő emberekkel is, mert vagy lecsúszottnak, vagy 
feltörekvőnek nézik.

Üdv.: gyapo