[elektro-etc] megint dokik -tegnapi eset

[gyapo]

> volt egy kutyam amelyik ugy dontott hogy o lesz a falkavezer .
> mivel nem voltam itt (suli) kikerult orkutyanak es onnantol kezdve halalaig
> depresszios volt .
> egy jolkepzett , profi orzo-vedo kutya volt , aki a falat is atutotte ha
> rakuldted - semmitol nem felt , de megszuntek az eleteben a fix pontok
> onnantol kezdve hogy nem volt aki felette legyen es megmondja mi a feladat

Ez azért érdekes, mert ellentmond a természetben történő 
viselkedésnek, miszerint ott van minden falka élén egy falkavezér, és 
nem tudok róla, hogy ezek depresszióba esnének ettől.

> . szerintem az embereknek kell a tarsadalom amiben funkcionalnak , kell a
> csalad amiben teljesitenek . 

A családdal egyetértek, talán még valami törzsi csoport vagy nemzetség 
érthető, de az ennél tágabb közösség, mint pl. a társadalom szerintem 
kényszer miatt keletkezett. Egyszerűen a szaporodás és az új élettér 
keresésére fordítandó sok energia. Vagyis az a logikus, hogy ott élem 
le az életemet, ahol születtem. Igen, de sokan születtek ugyanott, és 
senki nem akarja vállalni a vándorlás nyűgét.
Az megint igaz, hogy sok emberre a kényszer úgy hat, hogy többet 
teljesít. És itt nem a korbácsra gondolok, hanem a házasságra. Ha 
gyereke van, akit föl akar nevelni, párja akit meg akar védeni, akkor 
megtesz olyasmit is, amit egyébként nem tenne, pl. olyan helyen is 
vállal olyan munkát, amit utál.

> probaljak azt sulykolni hogy jo nekik ez igy - holott piszokul masra varnak

Mi sem jobb példa erre, mint az esküvőről álmodozás. Valójában 
mindegyik a herceget szeretné fehér lovon, csak nem vallják be.
Az ember mint élőlény fejlődésében ez a 100 év nyilván egy pillanat, 
semmit nem változott a faj, miközben a társadalom, ami ugye szerintem
kényszer miatt van, az rengeteget, pl. kivívták az egyenjogúságot a
nők.

> , de ha egesz eletedben arra hajtottal hogy sikeres karrierista szingli
> legy , akkor nehez azt kimondani hogy szeretne valakit hazavarni , gyereket
> es azt hogy ne kelljen sorsdonto kerdesekben tepelodnie nap mint nap .
> biztonsagra es kenyeztetesre vagyik . lehet hogy ez csak az en hulyesegem
> persze , de boldogabbnak is tunnek a hagyomanyos csaladmodellbe belenott
> lanyok , jobb a csaladi eletuk es igy tovabb - szoval valami azert lehet
> benne .

Ez így van, a karrieristák önmagukkal kerülnek szembe, mert egyrészt 
vágynak a hagyományos női szerepre, másrészt karriert akarnak, és ez a 
kettő nehezen fér össze. Bennem pl. egy vezető nő nem kelt 
tiszteletet. Nem tartom tiszteletre méltónak, ha egy nő erőszakos, 
elnyom másokat, kihasználja a beosztottjait. De ha egész életében főz 
a családnak, mos, gondoskodik, nevel, és egyúttal lemond az 
előbbiekről, azt átengedi a férfiaknak, azt tisztelem. Pont azért, 
mert bár ez tűnik a természetesnek, és ami természetes, azon nincs mit 
tisztelni, de mára ez már lemondásokkal jár, ehhez lelki erő kell, és 
ez már nincs mindenkinek, ezért meg kell dolgozni.

Üdv.: gyapo