[elektro-etc] megint dokik -tegnapi eset

[Acs Gabor]

Nálam az volt a fordulópont, amikor rommá törtem a bokámat, azóta sokkal 
megfontoltabb lettem.


Gábor


2013.02.22. 8:51 keltezéssel, Karoly Kovacs írta:
> Ezert irtam en a napokban, hogy 15-20 eve meg antennatorony tetejen 
> hegesztettem, ma meg mar... :)))
>
> Karoly
>
> -------- Original Message --------
>
>> 2013/2/22 Balázs Bámer <bamerbalazs at gmail.com>:
>>>
>>>> Szerintem ez már a "nagyon" kategória. A "nem nagyon" az én vagyok,
>>>> aki felmegyek a kilátó legfelső emeletére is, csak éppen a
>>>> második-harmadik emelet után, khmm, megfontolttá válik a mozgásom. :-)
>>>
>>> Én is pont így vagyok. Aztán egyszer elmentem vertfalú házat építeni.
>>> Egyből átláttam, hogy a dolog jellegéből adódóan hamar 2,5 m magasan
>>> kell majd egy fél m széles fal tetején korlát nélkül mászkálni. Ám a
>>> fal először csak 30 centit állt ki a földből, oda egyből föl mertem
>>> menni. Aztán ahogy nőtt a fal, úgy szoktam én is a magasságot - még ha
>>> nem is volt nagy a végén sem. Simán kikerültem másvalakit a fal
>>> tetején.
>>>
>>> Igaz, máskor, amikor föl akartam rakni a tetőbádogot a házunkra, igen
>>> erősen féltem, ki is kötöttem magam. Pedig a sok cserépléc olyan volt,
>>> mint egy gigantikus, még eldőlni sem képes létra.
>>
>> A háztetőre én is simán felmentem, amikor még nem volt rajta a cserép.
>> Sima létra, ráadásul nem is valami meredek.
>>
>> Amikor a kémény tetejére (10,5 m) kellett felrakni a bádogot, oda is
>> felmentem, de azért ott már eléggé vigyáztam magamra... :-)
>>
>> Viszont 18 évesen, nyári munkán sima úgy volt az építkezésen, hogy az
>> egyik lakás erkélyéről a másikra átlépett az ember a közte lévő falat
>> kétfelől átölelve.
>>
>> Best regards,
>> Andy
>>
>>
>
>