[elektro-etc] megint dokik -tegnapi eset

[Xorn]

2013/2/22 Balázs Bámer <bamerbalazs at gmail.com>:
>
>> Szerintem ez már a "nagyon" kategória. A "nem nagyon" az én vagyok,
>> aki felmegyek a kilátó legfelső emeletére is, csak éppen a
>> második-harmadik emelet után, khmm, megfontolttá válik a mozgásom. :-)
>
> Én is pont így vagyok. Aztán egyszer elmentem vertfalú házat építeni.
> Egyből átláttam, hogy a dolog jellegéből adódóan hamar 2,5 m magasan
> kell majd egy fél m széles fal tetején korlát nélkül mászkálni. Ám a
> fal először csak 30 centit állt ki a földből, oda egyből föl mertem
> menni. Aztán ahogy nőtt a fal, úgy szoktam én is a magasságot - még ha
> nem is volt nagy a végén sem. Simán kikerültem másvalakit a fal
> tetején.
>
> Igaz, máskor, amikor föl akartam rakni a tetőbádogot a házunkra, igen
> erősen féltem, ki is kötöttem magam. Pedig a sok cserépléc olyan volt,
> mint egy gigantikus, még eldőlni sem képes létra.

A háztetőre én is simán felmentem, amikor még nem volt rajta a cserép.
Sima létra, ráadásul nem is valami meredek.

Amikor a kémény tetejére (10,5 m) kellett felrakni a bádogot, oda is
felmentem, de azért ott már eléggé vigyáztam magamra... :-)

Viszont 18 évesen, nyári munkán sima úgy volt az építkezésen, hogy az
egyik lakás erkélyéről a másikra átlépett az ember a közte lévő falat
kétfelől átölelve.

Best regards,
Andy