[elektro-etc] Két kérdés /herka

[Acs Gabor]

Örülök, hogy ezt írtad!

A Waldorfban nem tanítok, csak oda járnak a kölykeim, óvodától 
érettségiig most már van tapasztalatom.

Az 5 éves fiam nemrég kezdte, neki az a mániája, hogy építész lesz. 
Simán épített az óvodában fellelhető összes asztalból/padból/ülőkéből 
egy bazi nagy, többemeletes épületet, senki nem szólt rá, hogy nem 
szabad, vagy hogy most mást kell csinálni.
Van az ovi kertjében egy jó nagy almafa. Épp most érik, az én fiam az 
egyetlen, aki fel mer mászni olyan magasra, a koronába az almákért, ő 
szedi mindenkinek. Erre sem mondja senki, hogy 'az én felelősségem, és 
azonnal lejössz'.
A gyerekek minden nap kézi malomban őrlik a gabonát, hogy legyen miből 
csütörtökön megsütni a kenyeret.


Gábor


2012.09.19. 14:24 keltezéssel, bodosi.balazs at med.u-szeged.hu írta:
> Gabor, azt hiszem, hogy ha a gazemberekkel kapcsolatos kerdesekben nem 
> is, de ebben tokeletesen egyetertunk.
> Nagyon vonzo a felfogasod az energiafelhasznalasban is (bar azt 
> hiszem, te is tudod, hogy ezzel csak a problemat odazzuk el, kesobb 
> robban a bomba).
> Ha jol emlexem, te emlitetted, hogy Waldorfban tanitasz - ott legalabb 
> szoktatjak a gyerekeket a gondolkodasra, megismeresre, elmenyszintu 
> tanulasra. Szerintem is elkeserito, hogy a tudasnak az erteke (akar az 
> azonnal alkalmazhato tudase is) mennyire lecsokkent.
> A tudasszomj pedig meg inkabb. En is trenirozom a gyerekeket, hogy 
> szedd szet, nezz bele, ismerd meg. Meg akkor is, ha ez sokkal tobb 
> erofeszitest kivan, mint nekem visszacsavarozni a kisauto aljat.
>
> Valoban, az ember elete soran tobbszor kerul melypontra. Vannak, akik 
> fel sem tudnak allni. Csak a megoldasnal egyesek azt az utat 
> valasztjak, hogy ugy felejtunk, hogy kiutjuk magunkat. A masik pl. a 
> munkaba temetkezik vagy tanul valami ujat. Es ez utobbiaknak a kepesse 
> szerintem azon alapul, hogy mi volt a habitusa korabban. Csaladban van 
> egy iszonyu ertelmes gyerek, mar dolgozik, felesege van, de csapnivalo 
> barmilyen manualis dologban, mert kis gyermekkoratol kezdve kivettek a 
> kezebol mindent, amihez csak hozza szeretett volna nyulni.
>
> Persze, ha a szulok is ilyenek, megvaltozni aligha tudnak. Es erdekes, 
> a romlashoz eleg egy generacio, a javulashoz meg kell vagy 
> ketto-harom. Szomoru dolgok ezek.
>
>
>
> On 19.09.2012 12:51, Acs Gabor wrote:
>> Gondolkoztam azóta ezen, amit írtál. Szerintem az egyik csoport az,
>> akinek olyan rossz az élete, hogy a nehéz gondolatok elkeserítik, és
>> csak az eltompítás marad, amivel elviselhetővé teheti az életét. Ez is
>> valahol szánalmas, bár nem ez a legjobb szó rá, mert lehet valaki
>> olyan sorscsapás után, ami hazavágta őt.
>> Nem vagyok itt túl népszerű a szövegemmel, hogy sokaknak igenis olyan
>> megterhelő a gondolkodás, hogy inkább nem teszik. Egy könyvelőtől
>> hallottam mondani, hogy nem fogja ő magát azzal stresszelni, hogy azon
>> gondolkodjon, melyik lámpája kompakt fénycsöves, melyik nem, mert ugye
>> a kompakt élettartamát rövidíti, ha fel-le kapcsolgatják. Csodálkoztam
>> ezen, mert egy ilyen kis apró megfontolás nem kerül sok energiába,
>> illetve a napi rutin részévé tud válni, mint hogy bezárom az ajtót,
>> amikor elmegyek otthonról. Szóval én úgy látom, ahogy a fiatalok nem
>> sportolnak, mert lusták hozzá (vagy nem motiváltak benne), ugyanígy a
>> gondolkodásra is túl sokan restek. Tehát a piálás nem csak a siralmas
>> gondolatok elnyomására kell, hanem az eseménytelen, nem érdekes élet
>> feltöltésére.
>>
>> A piálás közösségformáló erő lett, ez hozza össze és tartja egyben a
>> társaságot. A szememben olyan konvenció ez, mint a másik szálon az
>> orvosok (adó) törvényfelettiségének elfogadottsága. Senki nem
>> kérdőjelezi meg, mert így szoktuk meg.
>
>