[elektro-etc] Legyé te is munkásőr

[Szlifka Tibor]

Valahogy úgy..
Amikor elmentem ablakozni haverral, az elején elképzelni nem tudtam, hogy
a  fenébe emelgetik azokat a bazi nehéz ablakokat. Egyet odébb vittünk
ketten, majd megálltam kiköpni a tüdőmet. 5 perc pihi, tehettük fel a
teherautóra a másikat, megint tüdő kiköp. Lepakolás ugyanez. Volt, hogy
inkább egyedül(!) pakolta fel (hozzátartozik, hogy nem hasonlít rám, nekem
csak hasam van, izom semmi, de ő csupa izom is). A munka még csak-csak
ment, de beemelni az ablakot a beszerelt keretbe, hát az megint nem. Kb.
két hónap telt el, mire hatékonyan tudtam vele cipelni az ablakokat. 5-6
hónap után már kimondottan élveztem azt a részt, jó érzés volt, ahogy
éreztem az izmaimat dolgozni. Igen, addigra bizony rakódott rám az is! Soha
olyan jó testi-lelki egészségi állapotban nem voltam, mint akkor.
Azóta persze megfordult, elpunnyadtam, izom mind lement, csinálok fél perc
helyben futást és teljesen kidőlök, ismét előjött a pánikbetegségem. Szóval
jó dolog az a fizikai munka, csak nem lehet vele pénzt keresni. Pedig ha
választhatnék, inkább a fizikai munkát választanám. Egészségileg nagyon
odatesz!
--
tibi


Szóval, aki nekiáll dolgozni a sírás helyett
> az az első párnap után már javuló görbére kerül és
> cirka 2 hét alatt alkalmazkodik a szokásos terheléshez.
>