[elektro-etc] posta- jó lesz odafigyel ni -dolgozgatás

[Acs Gabor]

Ennek is több rétege van.
A szeretet sokmindent kibír, lehet annyira szeretni egy másik embert, 
hogy az ő lénye a fontos, nem az, hogy kivel szexel. Ha valaki el tudja 
fogadni, hogy a másik bevallja a félrelépését, mert annyira szereti, 
akkor élhetnének úgy is, ha valakinek kapás van, kihasználja, hadd élvezze.
De ehhez meg már nem is lenne fontos, hogy férfi-nő párkapcsolat legyen, 
mint embert szeretheti egymást két azonos nemű is, anélkül hogy 
homokosok lennének, és pl. élhetnének tökéletes párkapcsolatban, közös 
lakás, háztartás.
De itt van más is, mint a szeretet, van birtoklási vágy (az én autóm a 
legmenőbb a városban), van félelem (megismer valakit, aki nálam jobb, és 
akkor elveszítem), van a büszkeség (velem ilyet nem lehet megtenni), van 
a hagyomány (ilyet nem lehet tenni), a vallás és még egy csomó minden.
Itt is jön a tudatosság vs. nem gondolkodás kérdése, ha valaki képes azt 
tisztázni magában, hogy őt szeretem, a többi nem érdekel, vagy szerelmes 
vagyok (ez sokszor magára a szerelem érzésére irányul, és az kerül 
veszélybe ha a másik félrekacsintgat) -szóval ha valaki képes azt 
tisztázni, hogy igazából mit is akar, szerintem egyszerűbb lesz az 
élete, még ha valami szokatlan irányt is vesz.

Mi van pl. egy olyan helyzetben, ha valakik együtt élnek mondjuk 10 éve, 
közös a gyerek, a lakás stb. és így jól elvannak, de a régi tűznek már 
nyoma sincs, unják egymást, a másik bizonyos szokásai még idegesítőek, 
esetleg slamposan néz ki, ez minden, csak nem izgató. Eszükbe nem jut 
megsimogatni egymást, ahogy mondjuk a kollégákat sem szokás, akikkel nap 
mint nap együtt dolgozunk a közös cél érdekében, de soha nem csókolózunk.



Gábor


2012.09.04. 12:08 keltezéssel, Ábrahám Gábor írta:
> Nekem volt kollégám, akik nyílt házasságban éltek,
> és nevelték közös gyereküket. Nem így indultak neki.
> A kollégám egy pillanatba, engedett a körülményeknek
> és félrelépett. Rájött, hogy ez jó, erről az élményről
> nem tud és nem is akar lemondani. Hazament és
> elmondta a feleségének. Azt mondta, hogy ettől nem szereti
> kevésbé sem őt, sem a gyereküket. Nem beleszeretett egy
> másik nőbe, csak alkalmi kapcsolat volt, de nem tudja
> megígérni, hogy többet nem fog előfordulni.
> Csak azt tudja ígérni, hogy ha a felesége elfogadja őt
> így is, nem akar elválni, akkor a közös lakásukba soha nem
> fog nőt hozni. Be is tartotta. Voltak rövidebb hosszabb
> kapcsolatai neki is, később, sokkal később, a feleségének is.
> Együtt maradt a család. Nyilván sok mindent elvesztettek,
> talán nyertek is, a váláshoz képest.
>
> Én azt hiszem, nem tudnék így élni, de sokfélék vagyunk.
>
> Ha elmondaná a feleségem, hogy nemrég félrelépett,
> persze szarul esne, de azt hiszem meg tudnám bocsájtani neki.
> Ha nem mondaná meg, és kiderülne, lehet hogy nem.
> De mi van, ha most kiderülne, hogy 20 éve megcsalt
> és eltitkolta? Fogalmam sincs. Felülírná ez, azt ahogy
> leéltük együtt a fél életünket?
>
> Addig jó, amíg csak filózni kell ezen :)
>
> Gábor
>
>
> ----- Eredeti üzenet ----- From: Acs Gabor
> Sent: Tuesday, September 04, 2012 11:37 AM
> To: elektro-etc at tesla.hu
> Subject: Re: [elektro-etc] posta- jó lesz odafigyel ni -dolgozgatás
>
> Nekem tetsző gondolatok!
>
> Ez a félredugásos dolog is egy érdekes kérdés. Szerintem ez is sokkal
> inkább hagyomány, mint racionalitás. Ha valaki szerelmes a másikba, az
> nem fog félredugni, ha meg nem az, akkor mindegy, nem? Csak az öröklés,
> meg más kölykének a felnevelése miatt tiltott. amúgy egy eléggé rossz
> árukapcsolásnak tartom, hogy valakivel összejössz, és utána már életed
> végéig kötelező csak azzal szexelni, mert közös a gyereketek, és mondjuk
> az életvitelben jól megoldjátok a közös feladatokat. Jó példa, hogy
> manapság mielőtt megházasodik valaki, hány kapcsolata van, azok mind
> valahogy elkezdődnek, amikor még úgy gondolják, tartós lesz, és miután
> befejeződnek -többnyire- már nem azzal az emberrel akarnak a
> későbbiekben szexelni.
>
>
> Gábor
>
>
> 2012.09.04. 8:41 keltezéssel, gyapo írta:
>>> De ezzel ismet visszakanyarodunk az alapkerdeshez, a gyermek(ek)hez 
>>> valo
>>> viszonyhoz. Nem?
>> Igen, szerintem a gyerekhez való viszony nem függ attól, hogy vér 
>> szerinti-e
>> vagy sem. Akinél mégis, az pusztán nem gondolta át, csak átvette a 
>> társadalom
>> kevésbé gondolkodóképes részétől a vér szerintiséghez ragaszkodást.
>>
>>> Az is lehet, Joska, hogy az asszony csak egyetlen egyszer botlott 
>>> (ahogy
>>> Te irtad, hazudott), s azota lehet, hogy peldas feleseg, anya. Akkor 
>>> sem
>>> lehet neki megbocsatani?
>> Ez egyénileg változó, vannak megbocsátóbb emberek, és vannak nem 
>> megbocsátók.
>> A félrekefélés el nem mondása tkp. nem is hazugság az én definícióm 
>> szerint,
>> viszont olyan tevékenység, ami szerintem párkapcsolatban 
>> megbocsáthatatlan, már
>> maga az információ elhallgatása is.
>>
>>> En Abraham Gabi nezetet osztom, egy ilyen vizsgalat csak zetzilalja,
>>> tonkre teszi az egyebkent esetleg kivaloan mukodo csaladot.
>> Ez lehetséges. Viszont ha megkérdezel 100 embert, hogy azt 
>> választja-e, hogy ne
>> tudja a párjáról, hogy többszörös gyilkos, és menjen tovább az idilli
>> párkapcsolat, vagy derüljön ki az igazság, és akkor az ő kezében van 
>> a döntés,
>> hogy marad-e a kapcsolatban, vagy szétbontja, akkor a többség 
>> szerintem tudni
>> szeretné hogy mi az ábra.
>> Értem én ezt a ha nem tudok semmit, akkor nem fáj a fejem dolgot, de 
>> csak azoknál
>> működik, akiknél nincsenek az együttélést kizáró okok. Ha valakinél 
>> kizáró ok a
>> félrekufircolás, akkor szeretné tudni, hogy volt-e ilyen. Ha 
>> valakinél kizáró ok
>> a bűnözői múlt, akkor azt szeretné tudni.
>> Ezért fontos a biztos tudat, hogy a gyerek kitől van, én 
>> elvégeztetném születés
>> után a dns vizsgálatot, és akkor tiszta a kép.
>> Mellesleg, ha lenne ilyen vizsgálat minden szülés után, akkor a nők 
>> is jobban
>> meggondolnák a félredugást.
>>
>> Üdv.: gyapo
>>
>>
>
>
>
>
> -----
> A(z)  üzenetben nem található vírus.
> Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
> Verzió: 2012.0.2197 / Vírus adatbázis: 2437/5247 - Kiadás dátuma: 
> 2012.09.03.
>