[elektro-etc] [elektro] Egy kis statisztika

[gyapo]

> a boldogsag egy atmeneti dolog.

Rendben, de az a kérdés, hogy egyáltalán megkapja-e a folyamatosan elégedetlen 
páciens, vagy fogalma sincs róla, hogy az mi, mert csak halad előre, növekedik.

> Attól függ, hogyan definiáljuk a boldogság jelentését.
> De akkor használjuk helyette a megelégedettséget.

Nem kell definiálni, aki átélte már az tudja, aki meg nem, annak fölösleges a 
definíció is.
A megelégedettség nem egészen ugyanaz.

> Manapság szinte senki nem elégedett semmivel.

Ez igaz, és közben nem is boldog.

> Akármit ér el, az már nem "boldogítja", attól a pillanattól már
> csak valami újabbat, többet akar.
> Soha nem ér rá értékelni azt amije már van.

Ez a lényeg, mert ha valaki boldog azon a szinten, ahol van, akkor nem akarja
följebb harcolni magát, mert minek, ha meg nem, akkor értelemszerűen nem
beszélhetünk boldogságról. Azt érzi, hogy boldogtalan, nyilván a kivezető utat
fölfelé látja (bár van példa lefelé is, de ők általában vallási megszállottak),
ezért küzdeni kezd. Elér valahova följebb, rájön, hogy még mindig nem boldog,
tovább küzd. És ennek nincs vége, mert bármilyen szintnél is van följebb.
Vagyis a boldogság receptje az, hogy az egyéni képességeknek megfelelően elért 
szinten kell tudni boldognak lenni, különben nem fog menni. Mindig lesznek 
jobbak, ügyesebbek, több pénzt keresők.

Üdv.: gyapo