[elektro-etc] Van benne valami...

[Ábrahám Gábor]

> >>> Mondjuk az ehhez hasonló mondatokért kapok én rendszeresen a
> >>> pofámra: "Az emberek 98%-a céltalanul és mindenféle tudatos
> >>> tervezés nélkül éli az életét."
> >
> >> Ez egy hatalmas, oltári baromság!
> >
> > Mert csak 97,99%?
> > ;)
> > Attól függ, mit definiálunk célnak és tervezésnek.
> >
> > Ugyanis ez is lehet egy cél bizonyos szempontból: "csak péntekig
> > bírjam ki, akkor oszt' jó beb at szok a cimborákkal", na meg tervezni is 
> > lehet:
> > "anyutól kérek pénzt, fatertól meg a kocsit".
> >
> > Semmi gond nincs ezzel, így is lehet élni. Csak utána ne sipákoljon,
> > hogy ez is szar, meg az is.
> >
> >
> >
> Nem, itt most a kijelentésről van szó, a nagyképű, felületes, 
> embertársakat lenéző, önkielégült megjegyzésről, ami ráadásul egy 
> valótlan, kitalált adatot is tartalmaz!
> Mit jelent az,hogy "céltalanul és mindenféle tudatos tervezés nélkül"? 
> Miféle nagyképű kijelentés ez? Mikor és hogyan állapította meg az arányt? 
> Milyen paraméterek szerint sorolta be az embereket? Folytathatnám.
> Akik ezt állítják, azok természetesen a fennmaradó 2%-ba tartoznak, hova 
> is máshová. Nem túl szűk nekik ez a keret?:)

A céltalanul, talán nem igaz, de a tudatos, hosszú távú tervezés szerintem 
is
nagyon ritka. Én például nem vagyok ilyen.
Remekül elvoltam egy akadémiai kutató intézetben, eszembe se jutott, hogy 
saját céget szeretnék.
Amikor két gyerekem volt, tudtam hogy a harmadiknak már kicsi lesz a lakás, 
kell egy nagyobb, de nem kezdtem havonta félretenni rá.
Amikor nagyobbak voltak, gondoltam hogy jó lenne kiküldeni őket külföldre, 
nyelvet tanulni, de nem nyitottam erre külön bankszámlát.

Az ismeretségi körömben egyetlen ilyen tudatos ember van. Ő tényleg a 
gimnáziumban tudta, hogy mit akar és ehhez milyen lépéseket kell tenni.
Lépésről lépésre meg is valósította. Van szép felesége, gyereke, cége, övé 
az ország egyik legértékesebb festménygyűjteménye, meg van Maserati-ja is.
De amíg mi suli után bedobtunk egy sört, ő vagy a lomtalanításokat kutatta 
végig ovális képkeretekért, vagy árverési katalógusokat nézett, képek 
százait tanulta meg.
Akkoriban a MOM művelődési házban tartott a BÁV (Bizományi Áruház Vállalat) 
aukciókat. Egyszer elmentem vele.
A katalógus bármelyik képére bökhettem, el tudta mondani, hogy attól a 
festőtől, mikor és mennyiért ment el kép, az hogy viszonyul a mostani képhez 
és ez kb. mennyit érhet.
Akkor volt 16 éves. Aztán be is írta a leütési árat. (Akkor még nem volt 
net, nem voltak adatbázisok.)

Azt hiszem, ez egy fajta tulajdonság. Egy kollégám mondta egyszer, hogy 
elhiszi, jó dolog egy Rolls-Royce sofőrrel, de ő ugyan le nem mondana a napi 
söréről, meg cigijéről azért, hogy ennek árát félretéve majd 25 év múlva 
legyen neki.

Nyilván a céltalanság az egyik véglet, az aprólékos tervezés évtizedekre meg 
a másik. Mindenkinek magának kell az optimumot megtalálnia.

Gábor