[elektro-etc] Femkereskedelmi engedely meg effelek

[jhidvegi]

Balázs Bámer wrote:

> Nem, együtt mennénk. Persze, technikailag megoldható, meg voltam is
> már kint máskor is, inkább az emberi oldala a kihívás.

Mitagadás, én el se tudom képzelni az egészet.

> 1 év lesz, vagy valamivel több, ősztől már kettő fog oviba járni.
> Egy osztálytársam mesélte, hogy tök meglepődött, amikor családi videón
> az óvodás magát folyékonyan hallotta németül beszélni. Azért volt

Na látod, ezt kell szem előtt tartani. Aztán próbálkozni pl angol 
nyelvterülettel is. :-)

> Később már jobb a helyzet, én most tíz évvel Németország után ott
> folytatom, ahol abbahagytam, pedig közben legföljebb neteztem németül.

Biztos nem a nyelv az, ami bármiféle nehézséget okoz.

> Meló is az volt eleinte, mert új, nagy rendszerrel van dolgom, meg nem
> nagyon van visszajelzés a teljesítményről, illetve elvárásról. A
> szervezés volt nagyon nehéz meló mellett, mindent nulláról kell
> intézni,

Valamit valamiért. Remélem, legalább anyagilag megéri.

> elején otthon még lóhalálában a ház körüli maradék munkák.
> Meg mostanában jött elő az említett emberi oldal: kezd zavarni, hogy
> mennyire kevés emberrel tudok igazán közös hangot megtalálni, mert nem
> bízok bennük, illetve magamban.

Ez a lelki oldal olyan, amiről elképzelésem sincs, miről is szól, hogy lehet 
megoldani, de vígasztaljon, hogy itt a lista, mi melletted vagyunk, itt bármit 
meg lehet beszélni! :) Kizökkentünk a nihilből egy kis magyarozással, egy kis 
politikai pengeváltással, és máris itthon érezheted magad. :-)

> Ez még hagyján, mert csak énrólam szól, de most kezdem átérezni, hogy
> valószínűleg pont hárommal több gyerekem van, mint amennyire apaként
> alkalmas vagyok. Itt nagyon nagy a tét.

Ezt nem igazán sikerült felfognom. Azt igen, hogy ha nem sikerül a dolog, akkor 
hirtelen pénzhiány lép fel, de gondolom nem azért mentetek oda, mert ez olyan 
keményen benne volt a pakliban.
Ismerek mást, aki szintén családostul lépett, de végleg. Ott az volt persze a 
megoldás, hogy eladták az itthoni ingatlant, és az a tartalék. Nálad ezt máshogy 
kell megoldani.

Az apaság már csak ilyen, felelősségérzés folyamatosan. Golndoltam, már 
megszoktad, de ezek szerint még nem. De fog sikerülni ám! A másik vége lehet, 
hogy nehezebb lesz: amikor már kirepülnek.

> Volt mondjuk jobb is a helyzet, de nem nagyon és nem sokáig: életemben
> legboldogabb az elköltözés előtt voltam. Most a váltás során a
> hercehurca eléggé visszavetett lelkileg.

A sportot, amit itthon műveltél (valamelyik keleti, elfelejtettem, melyik) tudod 
folytatni? Biztos van valami kerülőút, ami a lelki problémákat háttérbe 
szorítja.

Felvetetted, hogy írnál. Tedd! Régen nekem is voltak (persze az ún. 
párkapcsolattal összefüggő) lelki problémáim, és írtam. Nem valakinek, csak bele 
a gépbe. Mostanában hallottam egy riportot, pszichológiai volt, és tényleg 
létezik a dolog: kiírhatja az ember magából a dolgokat. Kb annak felel meg, mint 
amikor a pszichológusnál beszéltetik, akkor kibeszéli magából.
Ha olyan, akár ide a listára is írhatod (szerintem).

Persze nekem könnyű innen a partszélről, meg jóideje minden ilyesmitől 
megszabadulva.

Minden jókat, nem lesz gond, feljebb a fejjel! Több önbizalmat! (Különben 
megmondalak a szomszédomnak! :-) na jó, nem mondalak meg, semmi kapcsolatom 
vele, egy kaszttal följebb van.)

hjozsi