[elektro-etc] Nepal - het (egy het tropus)

[bodosi.balazs at med.u-szeged.hu]

Kevesen gondoljak Nepalrol, hogy ez egy szubtropusi orszag egy vekony,
tropusi savval alul es egy vastagabb magashegyi klimaval felul. 

Szoval Nepalt nezegetve a Chitwan mindig ujra elojon, mint
turistalatvanyossag. Nezegettem a kepeket, a programokat es elhataroztam,
hogy oda bizony el kell mennem. Mivel tanitas nem nagyon volt, az egyik
tobbnapos szunetet gondoltam az utnak. Mivel  szep ido volt, rosseb
buszozzon, kiprobalom a lebicajozast. Aki csak meghallotta az otletemet,
szornyulkodott. Terkep alapjan (rajzoltam hozza GPS-es terkepet) 150 km,
egy napnak tippeltem, egy netes progival meg a szintkulonbsegeket is
vizualizaltam, hogy az erot hogyan osszam be. Elotte elvittem a bicajt
kicsit kicentiroztatni, megolajoztatni, fekeket kicserelni, stb. Szallast
is foglaltam elore egy alacsony arszintu hotelben . 

A Chitwan a Terrai regioban fekszik, ez egy nemzeti park, de nem lehet
szabadon kolbaszolni, csak helyi, kepzett vezetovel. Sauraha a falu neve,
ahol a szallas lesz, Bharatpurtol nem messze fekszik. 

 Elozo este elhataroztam, hogy reggel hatkor indulok. (Jaj, csak az eso ne
essen!) Fel hetkor sikerult felebredni egyaltalan. Mivel a bicajt mar elozo
este osszekeszitettem, csak fel kellett kapni. Az út rendben telt, gyer
forgalom, viszonylag jo tempo jellemezte az elso ket orat (a lejtok
elonyei). Aztan ahogy melegedett az ido, egyre tobb lett a lecsorgo
verejtek, pedig nagyon konnyen voltam oltozve. Az ules kenyelmet probaltam
fokozni egy osszehajtott trikoval, de igy is kellemetlenul torte a nemes
testreszemet. A rettenetes erovel tuzo nap ellen egy sajat tervezesu (regi
alsonadragbol keszult) fejfedovel vedekeztem, aminek lelogo hatso resze a
tarkot is takarta. Az orrom ele egy kartonbol keszult csort tettem a leeges
ellen. Az alkarom es a kezem sajnos fedetlen maradt. Amikor a nap delelore
hagott, mar tul voltam a szazadik kilometeren. A bicajcomputer kijelzoje 45
fok felett elkezdett besotetedni, az utolso ertek, amit meg lattam rajta az
47,5 fok volt…utkozben egy lejton lefele szaguldas kozbeni hatranezes
miatt elhagytam az orrvedomet. Kesobb eszrevettem, hogy az ules alatti
trikom sincs meg. Nem tudom, mikor veszhetett el, de amilyen allapotban a
hatsom volt mar akkorra, szerintem azt sem veszem eszre, ha az ules tunt
volna el… 

Baratpurnal egyszer eltevesztettem az utat, de par szaz meter utan gyanus
lett, GPS alapjan azonositottam a hibat es korrigaltam (egybkent az is oda
visz, csak hosszabb). A dzsungeles resznel meleg volt, de nem
kibirhatatlan. Mindenfele kisebb-nagyobb termeszvarak az út mellett. 

Az utolso 30 km-en mar gyakran megalltam – inni, foleg a kis telepulesek
kutjainal – Bharatpurban  egy nagyobb patikaban vettem szunyog elleni
kremet, a leegett karomra es ujjaimra is akartam venni valamit, de az nem
volt neki. Persze, angolul sem beszelt, szoval mutogattam neki a gyulladt
bort meg fel a napra. Napvedot ajanlott... mindegy. Ez a videk mar erosen
lapos, sokan kozlekednek biciklivel, de itt is igen nepszeru a riksa, a
motor, es persze a kulonfele, emberi erot NEM igenylo jarmuvek (jajj, csak
erot kifejteni ne kelljen). 

Innen a fout atvezet a dzsungelen, ki vannak tablazva tigris, szarvas es
rinofejek - vadveszely. 

A Saurahaba vezeto ut ki sincs irva, semmilyen nyelven. Egy nagy, kapuszeru
resznel kell lefordulni, azon is tulmentem, GPS segitett ki ismet. Aztan a
falusi reszen mar csak ez alapjan lehetett tajekozodni. Meg a faluban ittam
egy utolsot, aztan elkezdtem keresni a hotelt, amit lebeszeltem. Nem
talaltam, pedig bejartam az egesz teruletet keresztul-kasul. Aztan akkor
kerestem egy turistainfot, akik megmutattak. Kiderult, hogy a Hotel Jungle
Lodge helyett annyi van kiirva, hogy H.J.L. (Annyuk kinnyat.) 

Osszesen 157km volt a tav a bicajcomputer szerint. Majdnem 8 oraig tartott
az ut. Osszesen 7 liter folyadekot ittam, nem szamitva a kutaknal
felhajtott mennyiseget. Utkozben egyszer pihentem egy orat Muglingban.  

A falu ket vegen mar a dzsungel kezdodik, kis szavannas resszel, a tavolban
rinok es bivalyok legeltek. Tipikus udulofalu, rengeteg kis ajandekbolt, az
utakon mindenfele hatalmas elefantok koszalnak hordszekekkel vagy anekul,
de mindegyiknek ott ul a nyakaban a mahaut, a vezetoje. Eszetlen nagy allat
ez az azsiai elefant is. Bejelentkeztem a hotelben, elmondtam, hogy
internet, katmandui iroda, engedmeny, stb, targyaltam, kifizettem a harom
napos programot, aztan kicsit berendezkedtem, eppen el akartam volna
heverni az agyon, amikor mar szolitottak is a dzsungeljarasra. Egy floridai
lannyal kerultem ossze, mert o is a hotel vendege volt. Nagyjabol egy ora
hosszan korbeneztunk a videken, aztan a folyoparton a tobbi turistaval
egyutt naplemente nezese. Mikorra besotetedett, Tharu kulturalis program a
helyi muvelodesi hazban, ami egy betonozott emelveny es lent padok. Jottek
a tancosok, csupa fiu, a zenekar ket dobot pufolo, unott manusbol allt.
Neha beallt az egyik tancos cintanyerozni. A tancosok ugyesek voltak,
valtozatos volt a musor. A vegen ossztanc - aki akart, felmehetett a
szinpadra, en akartam, nagyot lejtettem a barbar nepekkel. Masok is
csatlakoztak. A szemelyes vezetonk vart a vegen, elvezetett a toksotetben,
a kivilagitatlan utcan a hotelhez. Azonnal finom vacsorat kaptunk. A szoba
szep volt, de latszott azert rajta, hogy nem ma epitettek, kulonosen a
furdoszobai WC hagyott komoly hianyossagokat muszakilag. De aztan hamar
orvosoltak a problemat. Az legkondi egy vadonatuj, tokeletesen mukodo
keszulek volt, amit a kinti 34 fok (sotetben!) es szerintem 200%-os
paratartalom miatt egybol hasznalatba is vettem. A haz maga belulrol
nadboritasu, kivulrol agyag. Ket agy, de mivel nem volt szezon, nem kellett
osztozni senkivel. A kert gyonyoru, teljesen olyan volt, mint egy
uveghazban. A klima is. Minden harsogo zold, hosszufarku paradicsommadarak
szalltak a levegoben, mindenhonnan csopog a viz.  

A legkonditol hamar huvos lett, lehetett volna aludni. Akkor jottek az
ejjeli neszek, egy darabig birtam, de aztan villanyt gyujtottam es
kitessekeltem a varatlan latogatokat (nehany ezerlabu es par egyeb, falon
kaparaszo nagyobb bogar. Az ezerlabu jo arasznyi, fekete, de artalmatlan
dog). Nagy meglepetesemre szunyog egyaltalan nem volt a szobaban, pedig a
falak tetejen jokora resek voltak. Szunyoghalot is leltem az agy folott, az
elso ejszaka meg kiprobaltam, de vegul nem kellett. Az elso ejjel alig
tudtam aludni, mert a gekkok rodeoztak a nadteton es csattogtak (nagyon
jopofak). Valami madar rikoltozott, mas madarak a teton mszkaltak. Kb ejjel
kettokor eleredt a zuhe, hajnalra abbamaradt. 

Masnap reggel koran ebresztettek minket, mentunk a kenuturara, ami egy
hosszu faladik, kenyelmetlen, kiveheto ulesekkel. Ezzel lecsorogtunk a
folyon egy jo darabig, kb egy orat sodortattuk magunkat, lattunk furdozo
rinoceroszokat. Itt egyutt utaztunk egy nemet srac/amerikai lany parossal
es a vezetojukkel.Vegul kikotottunk es gyalog vissza a legvadabb  esoerdei
csapasokon at. A mely dzsungelben gyalogoltunk visszafele, rettenetesen
nedves minden, meleg van, csopog a viz a levelekrol, cserjekrol. Rengeteg
szunyog. Oriasi, pirosas bogarak (kb kisujjnyi meretu testtel, hatalmas
csapokkal es labakkal, tok artalmatlanok – egybekent a rino- es
elefanttragyan elnek) mindenfele, azzal szorakoztak, hogy fenykepeztek a
tenyerben vagy ujjon tartott allatot. Kozben osszeszedtem par kisebb
piocat, a vezeto a szakszeru besozas helyett egyszeruen letepte oket. Kb
ket orat szivargott a ver a sebbol. Meg egy het utan is megvolt a helye kis
veralafutas formajaban. Lattunk par ozet es nehany majmot. Onnan
visszakanyarodtunk az elefantfarmhoz. Itt tartjak az elefantokat, lancon.
Csak dolgozni mehetnek ki. A lanc nagyon rovid, leginkabb egy helyben
allnak es esznek. Korulottuk meggyujtjak a szaraz tragyat, ennek a
szallongo fustje tavol tartja a gyotro rovarokat. Elegge unamas volt.
Eszrevettem viszont egy picike elefantbebit, aki nem volt meglancolva, de
allandoan ott sertepertelt az anyja laba korul, szopni probalt. Egyszercsak
elcsamborgott a hatso kerites fele, ahol eppen volt egy res. En azonnal
odasiettem, kicsalogattam es kicsit megismerkedtunk. A bebi csak egy
honapos, de a merete  hozzavetolegesen mint egy nagyobb ejjeliszekreny.
Mokasan bukdacsolt. A fejen durva a bor, vastag, eros, fekete szorok is
vannak rajta, de az ormanya finom, azzal cirogatta a kezemet. Aztan fuvel
kinaltam - nem kellett volna, elfelejtettem, hogy meg szopik. Ezt zokon
vette es visszament a mamahoz. Birka floridai tyuk nem vette eszre es nem
csinalt fenykepet. A masik sem. Nemet srac mashol volt. (ami fenykepet
lattok errol, az mar a masodik Saurahai latogatasomkor, sajat geppel
keszult, ekkor a bebielefant mar 4 honapos lehetett kb.) A tura vegen
atkeltunk egy szeles folyo – rozoga bambuszhid paroson (itt a masodik
turamon mar csak ladikkal lehetett atmenni), aztan dzsippel visszatertunk a
hotelbe (ezt nem tudom, miert kellett, kb 3km volt osszesen az ut a
kocsival – masodik turamon mar gyalogoltunk a vezetovel), ezzel a
delelott majdnem eltelt, de a vezeto javasolta, hogy nezzuk meg az
elefantok furdeset. Kerdeztem, hogy lehet-e veluk furdeni, vezeto mondta,
hogy sok baleset volt, igy mar nem resze a programnak. Mi a lannyal
furdoruhara vetkozve mentunk. A mahaut egy kb 15 eves fiu volt, bement az
allattal a vizbe, csutakolta. Tavolabb meg 5-6 elefantot mostak igy. A viz
ranezesre derekig ert. En kicsit lemosdottam a folyoban (a sodrasa valami
eszetlenul eros), amikor a srac kijott, megkerdeztem tole, hogy
csatlakozhatunk-e. Nem volt ellenvetese, igy a fani hatara ultunk,
megkaptuk az eloirasos froccsot az ormanybol vagy tizszer, aztan ledobott
minket, elfekudt oldalra a vizben, kicsit dorzsolgettuk a mahaut
utasitasara, aztan megint fel a hatara, kilovagoltunk a partra. A vezetonk
a lany kamerajaval keszitett kepeket es videot is allitolag.  

Kozben nyugdijas amerikai turistak gratulaltak a tegnap esti
tancprodukciomhoz a Tharu nepi egyuttessel. Mondtam, hogy ja, az 160km
bicajozas utan volt. Erre meg jobban meglepodtek. 

Aztan vissza a hotelbe, felseges ebed. Delutan mentunk a hires
elefantszafarira. Itt tobb csoportot terelnek ossze, hogy az elefant hatan
levo hordszek megteljen. A lannyal kaptunk ket nepalit. A sarkokra kell
ulni, labat kilogatni. Elindultunk. Az elso ot meter utan tudtam, hogy itt
baj lesz, egyreszt eszetlenul razkodtunk, masreszt csuszott az egesz nyereg
enfelem. Ugye a nepaliak kb 50-50 kilo, a kiscsaj se lehetett 60-nal tobb
en meg 90. De a nyereg amugy is ferden volt az allat hatan. Ez a hordszek
olyan kicsi, hogy ha leultunk, a hatak egymashoz ertek. Nemi tanakodas utan
szolok a mahautnak, hogy valami nem jo, mutatom. Legyint, megyunk tovabb.
Kb fel kilometer utan en mar az elefant oldalan voltam, lany visongott, a
nepaliak karattyoltak. Akkor vegre a vezeto is megertette, megalltunk, a
lannyal helyet csereltem, feltornasztuk a nyerget ujra kozepre. Innentol
kezdve jo volt. Legalabbis a vizszintes, mert maga a tura elegge uncsi
volt. Lattunk egy rinot a kicsinyevel, ugy 5m-ig lehet elefanthaton
megkozeliteni. Aztan lattunk ozcsapatot, majmokat, valami
vaddisznofeleseget, de az igazan nem mutatta teljesen magat. Tigrist nem,
de mondtak, hogy azt nem is fogunk. Ejjeli allat es nem jon ki a
dzsungelbol. Ezzel nagyjabol el is telt a nap, vacsora ismet fejedelmi.
Este mar a vezeto remenykedve kerdezte, hogy a reggeli madarlesre biztosan
akarunk-e menni, mert ilyenkor keves a madar.Gyorsan kiabranditottam,
keltsen csak, menjunk. Hat, tenyleg nem sokminden volt, de ismet jartunk
egy nagyot. GPS-en rogzitettem az utvonalat, egy elnyujtott hurkot irtunk
le a hotel alatt a folyoparton, majd vissza. Lattunk par dolgozo elefantot
(altalaban helyi traktornak hasznaljak oket, egyszeruen terhet
szallittatnak veluk) meg egy vad elefantot, szerencsere messzirol.
Visszaterve kaptuk a reggelit, ez is turheto volt. Utana az amerikai
lanynak mar lejart a programja es utazott. En szerettem volna megnezni a
krokodilfarmot (a cel az a hosszuorru kroki, a gavial lett volna, ami csak
halat eszik). Probaltam a szallodassal beszelni, a vezeto sem allt
kotelnek: sir, nagyon nehez, messze van, ket vezeto kell, dzsipet kell
berelni, katonasag, stb. Vegul keszittettem veluk kalkulaciot, hogy megis
mennyi lenne. Irrealis ar jott ki. Akkor revettem a managert, hogy meg egy
napra adjon ki nekem szobat (alkudoztunk, de mivel nem volt szezon, fognia
kellett a vendeget), esszeru arat skerult kiharcolni. Miutan veluk nem
jutottam dulore es ugyis majdnem az egesz napom szabad volt, elmentem a
faluba szervezkedni. Az elso ‘iroda’ (szalmafedel negy bambuszrudon)
eppen nyitva volt, es mivel  eleredt az eso, behuzodtam. Varakoztam, nem
jott senki. Fel ora elteltevel atmentem egy masikhoz. Ott elmondtam, mit
akarok, adtak azonnali arajanlatot, azt elfogadtam, mire visszatertem,
kicsit magasabb lett az ar (jaj, hat nem gondolta, hogy ilyen draga a
benzin), de meg belefert. A vezeto motorral vitt el oriasi tavolsagra
(szerintem volt 60km kb, de remes utakon), vegul megerkeztunk a farmhoz,
ami egy folyo masik partjan volt, az oserdoben. Utkozben kb negyszer
ellenorzopontokon keltunk at, igazolasokat szereztunk es adtunk le.
Szerintem egy atomeromuvet nem oriznek igy. Ma a farm erdekes volt, de
inkabb mint egy nagy allatkerti kifuto, tehat krokik ketrecben, gondozok
sehol, show nincs, egy kulon epuletben felvilagosito tablak. A gavial kb 6
meteresre no meg, az itteni legnagyobb 4m-es volt, teljesen olyan, mint a
egy rendes kroki, az orrat nem szamitva, meg ez nem tamad emberre. A himnek
ivarerett korara lesz egy nagy bunko az orra hegyen. Voltak tojasbol
frissen kikeltek is, farokkal egyutt arasznyi meretben. Mintha valami
borospinceben jarnank, az evente kikelt allatok voltak kulonbozo
felcimkezett ketrecekben es meretben. Vezeto szerint nagyjabol 6-7 evesen
lesznek ivarerettek. Az also vagy felso allkapocsbol soknak hianyzott egy
resz. Vegyes koru allatcsoportot engednek aztan a folyoba idonkent,
aradaskor leusznak Indiaig. Annyira nem volt erdekes ez az egesz, de
legalabb ezt is lattam. Este felkeszitettem a bicajt a csomagokkal az
indulasra. 

            A hazaut remes volt. Reggel otkor arra ebredtem,
hogy zuhog az eso. Hatkor meg esett, de el kellett indulnom. GPS-el
visszatalaltam a foutra. Nem mehettem gyorsan, mert a szemuvegemet
beteritette az eso. Ha leveszem, akkor meg nem latom a godroket. Szornyu
volt, majdnem vegig esett. Nem zuhogott, de egyenletesen esett. Miutan a
buszpalyaudvarig 25km-t kellett tekerni, addigra persze teljesen elaztam.
De csakazertsem fogok buszozni mar! Az itteni eso langyos, amugy is meleg
volt (28 fok korul) nap nem sutott, szel nem fujt. A vizes goncoket
idonkent kicsavartam. Aztan Pokharatol kb tiz kilometerre vegre abbamaradt.
Ez az ut osszesen 11 oraig tartott ugy, hogy talan ketszer pihentem
tiz-husz percet, vegig lassu, egyenletes tempoban mentem. Egyaltalan nem
volt faraszto, de unalmas igen. Most csak 4 liter folyadekot ittam, egy
zacsi chipset meg ket tanyer momot..  

Ez a tura otnapos lett igy, ket nap odavissza ut, harom nap ott. A poen az
volt, hogy vegig fostam a tigristol, mert a szalloda fala vekony nad volt
nemi agyaggal, de a helyiek elmeseltem,hogy evek ota nem lattak tigrist, a
vezeto meg elmondta, hogy o tizenket eve jarja a dzsungelt, eddig ketszer
latott vadon, azt is csak messzirol. 

Aztan otthon a csaladnak elmeseltem, erre koteleztek, hogy ha visszamegyek,
vigyek fenykepezot.  A masodik alkalomrol is irok majd, ekkor keszitettem
a kepeket. A legerdekesebb az volt, hogy dzsungel-szagom lett, mint az
allatkertben a palmahaz vagy tropusi allathaz. Egyszeruen valahogy a bor
atveszi a szagot. Olyan kellemetlen, enyhe rothadassszag. Visszafele meg
fel napig ereztem magamon. 

Az egesz tura szervezett volt, 120 dollarbol kijott mindenestol. Mikor
masodszor mentem, akkor ad hoc kb a felebol megoldottam a harom napot,
raadasul szabadon maszkaltam, de azert vezeto ilyenkor is kell.

-------------------------
Message sent via Atmail Open - http://atmail.org/