[elektro-etc] Nepal - a kezdetek

[bodosi.balazs at med.u-szeged.hu]

Sziasztok!

 Szoval az ugy volt- kezdhetnem a beszamolot, de sokkal messzebb kell
 kezdeni, mert 2008-ig nyulik vissza. Egyetemi oktatokent,
 alvaskutatokent tengetem az eletem idehaza es az europai konferenciakon
 sohasem voltam nagyon elajulva a kulfoldtol (egyedul Spanyolorszag
 tetszett valamennyire, de a nyugati, eszaki resz nem nagyon). Sok
 lehetoseg lett volna kimenni 1-2 evre Angliaba, USA-ba, de nekem nem
 nagyon fult a fogam ra, mert tok ugyanaz van ott is, mint itthon, az
 ember gubbaszt egy laborban es annyi. Az utcak is olyanok, mint idehaza.
 2008-ban jott egy felkeres, hogy Nepal egyik varosaban, Pokharaban
 nyilik egy uj orvosi egyetem, meghivnanak oda vendegoktatonak ket evre.
 Kerdeztem, hogy ugyan honnan ismernek engem ott, de kiderult, hogy egyik
volt

fel-szingapuri tanitvanyom ajanlott. Rendben, kerdezem a felteteleket,
elegge kedvezoek voltak.

Akkor neten nezzuk Nepalt, ez alapjan kedvezo kep alakult ki, ereztem, hogy
nekem ez kell. 

Igy aztan irtam, hogy mennek akkor, de csak egy evre. Aztan eltelt fel ev,
nem is valaszoltak.

Utana egy ev mulva irtak, hogy akkor erdekel-e. Megint leirtam, hogy
mennek. Aztan megint semmi.

Egy magyar orvosno is ott elt, a ferje is ehhez az uj egyetemhez tartozott,
neki is irtam, de semmi.

Kozben meg elkezdtem utanaerdeklodni az orszagnak, kulturanak, eletnek, nem
volt negativ.

Munkahelyen megkerdeztem, hogy mehetek-e, kicsit fanyalogva, de
beleegyeztek.

Idehaza a csaladdal kellett meg egyeztetni, na az nagy harc volt. Vegul
megallapodtunk, hogy majd jonnek utanam, 

ha a helyzet olyan. Aztan megint varakozas kovetkezett, hiszen a tanev
telen indul. Utana megint nem irt senki.

Kozben az egyetem elkezdett erdeklodni, hogy megis hova megyek, adjak be
meghivolevelet. Akkor irtam a nepaliaknak,

hogy kerek ilyet. Nem ertettek, leirtam reszletesen. Erre kuldtek ket sort,
hogy ok engem alkalmaznak.

Akkor leirtam nekik egyet es kertem, hogy ezt faxoljak vissza. Majd egy
honap utan sikerult is.

Akkor mar benne jartunk a decemberben, kiderult, hogy mar indult a tanev,
valami masik vendegprof tanitja az elettant, de elmegy majd egy het mulva. 

Erre villamsebesen kellett repjegyet szereznem, nem volt egyszeru es foleg
olcso nem. Quatar air, 250e felett, csak odaut! De mivel a repjegyet
fizetik,

ugy gondoltam, hogy ha nem szoltak, akkor fizessenek. Szoval szep dohai
repter, onnan direkt repules Kathmanduba, Nepal fovarosaba.

Ugy volt, hogy meg aznap lejelentkezem az egyetemi kozpontban, aztan a
tiszteletbeli magyar konzulnal, aztan delutan repulok tovabb Pokharaba.

Megerkezem, kilepek, taxisok megrohannak. Helyi tarsasagot valasztottam,
ahol van telefon. Mondom, hogy mirol van szo, telefonalni kellene, ket szam
van nalam, felhivjuk, egyiket sem veszi fel a kutya sem 

(szerda, delelott tiz ora volt!). Utana ezt felorankent probalva szepen
delutan ketto lett, akkor rajottem, hogy en ma innen nem megyek el...
szalloda keresese. Sir, gyonyoru szalloda, 50 dollar. Mondom van husz.
Megallapodtunk, hogy akkor nem lesz erkely, hat, valahogy majdcsak kibirom.
Mondtak, hogy Radzsiv - egy haramiakinezetu, egyfogu, kb laza hetvenes
csoka - fog elvinni. Elindultunk a borzaszto allapotban levo utakon.

Itt a kedvem kezdett lankadni, mert a varos ugy nez ki, mintha lebombaztak
volna. Allitolag epitik. A taxi kb velem egykoru volt, az alvazan ki
lehetett latni a betonra. A varosban rengeteg, ciganykulseju ember,
kecskek, kutyak, tehenek, kosz, szemet, por, arusok mindenfele. Taxis
angolul nem beszelt, en nepaliul csak kicsit.  Taxis bekanyarodott egy
szuk sikatorba, felnyitotta a hatso csomagtartot, nem lattam hatra ki, ott
volt mindket borondom. Azonnal ki akartam szallni, de az ajto csak kivulrol
nyilt, erre eloremasztam es kiugrottam a kocsibol. Kiderult, hogy csak
tankol, borondok megvannak, de a fraszt kaptam, hogy mar az elso napon
ellopjak mindenemet. Taxis csodalkozott. Mondom neki, hogy csak a tolvajok
miatt volt. Valaszolt, hogy a tolvajok ejjel jarnak, o mar csak tudja, mert
o is az volt. Ranezesre elhittem neki.

Szallodaba erve egybol kapom a telefont (hogy hogyan deritettek ki, hogy
hol vagyok, rejtely), hogy az egyetemi vezetes itt van, menjek be. Ez olyan
du. negy orakor tortent. Taxit hivok, megnezem a terkepen, kb hol leszunk ,
ez pont a varos masik fele, kerdezem a taxist, tudja-e merre van. Dhapasi
height, persze, persze, szalljak be, otszaz rupia lesz. Ketszaz.
Megallapodunk haromszazotvenben. Taxi husz eves Maruti. Megyunk egy ideje,
latom a csokan a tanacstalansagot. Hova is megyunk? Dhapasi height, - ja
persze. Akkor mar szamitasaim szerint ott kellett volna lennunk. Megint
husz perc kocsikazas, mit is mondtam? Dhapasi. Aha. Megallunk, taxis kerdez
az ott lebzseloktol. Elindulnank visszafele, de a taxi nem indul. A
lebzselok betoljak, megyunk visszafele. Ujabb husz perc. Taxis vegig
panaszkodik, hogy milyen messze van es milyen draga lesz. Anyad kinjat.
Kozben elfelejtettem, hogy hol is laktam. Csak egy fa kulcstartos kulcsom
van... Taxisnak mondom, hogy kap negyszazat egy fuvarert, ha megvar es
vissza is visz.

Taxi lerohad, betolas sem segit. Motorhazban matatas utan vegre elindul,
ujabb kerdezoskodes utan vegre ott vagyunk. A prof kijon, mondja, hogy
tudja, hol lakom, taxist kifizeti, elzavarja. Nem akartam neki mondani,
hogy a taxist mar en is kifizettem, hadd legyen jo napja a komanak. Itt mar
beszelnek angolul, nagyjabol orvendeznek egy sort, hogy jottem, de valami
orvosi tarsasagba be kell lepni hozza. Miutan tisztaztuk, hogy gyogyszeresz
vagyok, megsem kell (persze elotte az osszes papirt elkuldtem mar).

Az elso jo hir itt ert, masnap megy a prof Pokharaba autoval (szep nagy
dzsip, tav kb ketszaz km).Orommel veszem, OK, masnap pontban hetkor a
szalloda elott.

Az ejszaka remesen telt, mert futes nem volt, kb volt odabent 5 fok.
Eloszor teljesen feloltozve fekudtem a takaro alatt, aztan a potzoknit is
felvettem ,kesobb a kabatot.. A vegen a fuggonyt is magamra huztam mar. 

Itt volt a fordulopont, mert ugy ereztem, hogy en innen most hazamegyek.
Nem volt aram, nem volt meleg viz, futes sem, hideg es baratsagtalan volt
az ejszaka, Amikor megjott az aram, nagyjabol hajnali 4-kor, akkor
felmentem a repjegyeket nezni, de csak 3 nappal kesobbi idopontra volt
foglalas. 

Reggel jon is a prof soforje, elvisz a amasik szallodaba, ahol a prof eppen
oltozkodik. Lementunk reggelizni, egy kellemes, intelligens embert ismertem
meg benne, aki tulajdonkeppen azert szeretne ezt az egyetemet, hogy tegyen
valamit a hazajaert es emellett a halala utan a nevet ne feledjek el.
Egeszen jo hangulatba kerultem, egeszen addig, mig kiderult, hogy nem
ketten megyunk, hanem hatan. Az otszemelyes dzsipben az egyik manus hatul
kucorgott a csomagterben. Nagyon rosszak az utak, keskenyek, alig van
beton, foleg foldut, atlagsebesseg hetven korul volt, idonkent tehenek es
motorosok. Buszok es teherautok minden mennyisegben. A maszek autok
kilencven szazaleka Maruti. Kathmandut elhagyva kicsit szebb lett a taj,
zold bananfak mindenfele, oldalt hegyek, lent folyovolgy. Aztan ez igy ment
Pokharaig.

holnap folytatom, ha van ra igeny

 

 

-------------------------
Message sent via Atmail Open - http://atmail.org/