[elektro-etc] [elektro] Mik vannak...

[jhidvegi]

Karoly Kovacs wrote:
> Joska! Ismersz mar elegge. Akkor folytasd ott vagy maganban!

Na jó, akkor az etc-n.

Van ez az ökológiai lábnyom téma.
Állítólag a magyar átlagnak 3,5 hektár (35ezer m2) az ökológiai lábnyoma.

A föld felszíne 5,1e14 m2, tehát elférne benne mai magyar átlagszinten 14,6 
milliárd ember. Már, ha a vizek is hozzátartoznak a dologhoz, különben csak a 
harmada kb.

Nekem roppant gyanús, hogy azokon a helyeken, ahol centekből el lehet tengődni, 
ott az egy emberre jutó ökológiai lábnyom is arányosan kisebb, mint ott, ahol 
mondjuk amerikai szintűek az árak is, meg az életminőség is.

Tegnap jártomban-keltemben azon agyaltam, hogy azt a szemléletet hogy lehetne 
belejuttatni percek alatt egy átlagember fejébe, hogy nem az történik, amikor 
jár-kel a lábával a földön, hogy neki van súlya, azt kell megtartania és a láb 
helyváltoztatásra való, hanem hogy van egy égitest, ami őt vonzza, és a lábával 
tart ellen, ha éppen áll, és hogy nincs fel meg le, hanem elfelé van, meg a 
központ felé.

Gondoltam rá, hogy talán egy vidót kellene csinálni a járásról, ahogy megy az 
emberke, amit el lehetne forgatni, és a talajt, amin jár, animációs módszerekkel 
elgörbíteni, aztán egy gömbbé varázsolni, hogy látni lehessen, a bolygó 
felszínén, arra merőlegesen állva sétál a fazon.

Hogy mindez minek?
Valahogy tudatosulnia kellene mindenkiben, hogy ez a fura égitest a lakóhelyünk, 
nem pedig a mihazánk meg mifene. Pl ha lenne egy sokkal-sokkal kisebb égitest, 
ami akkora, hogy a magyaroknak pont elég lenne területileg, az egy 40-50km 
átmérőjű égitest lenne. Na de meg tudná tartani a szükséges légkört? És még 
hányféle feltételt kellene teljesítenie, egyiket se tudná. Sőt, a föld 
méretűeknél is igen kicsi az esély, hogy minden okés legyen, pl a vénusz túl 
közel van a naphoz, nagyon nagy nyomású és hőmérsékletű gyilkos gázokból van a 
légköre, a marsnak meg amellett, hogy távolabbi, jó hideg, alig van légköre.

De gondoltam "családi" égitestre is. Van az a méret, ami nem tart meg. Egy rossz 
rugaszkodás, és megvan a szökési sebesség. :-) A földön nincs élőlény, amelyik 
saját, közvetlen erejéből el tudná hagyni a bolygót. Mondhatni, hogy olyan, mint 
egy börtön, de azért is lehet ilyen, mert a rácson túl az élet natúr módon nem 
lehetséges.

De még kismillió jellemzőt lehetne előásni, és nagy erőfeszítéssel, okos emberek 
által tudatosítani, hogy mennyire speciális ez a bolygó, ahol élünk, és hogy 
ekként kéne hozzáállni legalább a tudatunkkal. Ha már az ember abban biztosan 
különbözik az állattól, hogy van éntudata.

Ez a földlakó-, meg bolygószemlélet aztán sokkal kiterjedtebb, részletesebb, 
árnyaltabb is lehetne, a lényeg, hogy ezen az úton el kéne indulni valahogy. 
Akkor talán a sokféle embert is könnyebb lenne elfogadnia mindenkinek, ahogy a 
sokféle más lényt, állatot, növényt, mikroorganizmusokat, meg amik még vannak.

Ezek tükrében pl az európai egyesült államok létrehozása, a nyelvi és 
hagyományokbeli eltérések eltörpülnek az amúgy is fennálló változatosságok 
mellett. Az emiatti problémák jelentéktelenek ahhoz képest, hogy pl egy másik, 
nem földi viszonyokat adó égitesten kellene élni pl szkafanderben meg állandóan 
valami technikával előállított levegőt, vizet ... tartalmazó mestesrséges 
élőhelyen. Olyan marhára természetesnek tűnik ez a bolygó, hogy van, meg hogy 
ilyen, és hogy elviseli a baromságainkat, hogy nem is gondolunk rá, van erőnk 
egymás szivatására koncentrálni, háborúzni meg egyéb galádságokat művelni.

Szóval valahogy el kéne kezdeni tudatosítani, hogy ez a természetesség ez egy 
elképesztő véletlen (vagy Isten, nekem mindegy) adománya, ami szétnézve a 
megfigyelhető világban marhára nem természetes. Azt nem tudom, hogy lehetne ezt 
szinte hétköznapi testközelségbe hozni, hogy az embereknek gyakran jusson az 
eszükbe. Pl amikor mennek a járdán (ld kezdő gondolat), amikor fexenek az ágyban 
(ahogy érzik a saját súlyuk helyett a bolygó tömegvonzását gondolatilag), amikor 
levegőt vesznek, hogy ebből korlátozott mennyiség van, 10 tonna/m2, és ez 
állandóan regenerálódik többek között más élőlények által, meg még millió dolgot 
lehetne mondani, ami nem művészet, nem alkotás, nem emberi, hanem adott, és nem 
gondolunk rá, csak élünk benne-vele.

hjozsi