[elektro-etc] (no subject)

[Elight]

Jolvan NO!

Majd beosztjuk!



De az egésznek van egy pszihikailag ható oldala is..
A lélek nyomorog a teher alatt, és belefásul,
ha hónapról hónapra, éppen hogy csak a minimumon
kell kijönnünk a dolgaikkal. És sehol a remény
a fejlődésre , némi tartalékolásra esetleg.. ect..
Ugyanakkor ez a minimum relatív,
  tudatilag mindenkinél más és más.

És bármikor bejöhet  a krack!
  pl.
egy váratlan egyéb kiadással.
Onantól nehéz még az áhított minimumra is
visszakapszkodni.

Ugyanakkor igaz, azt elismerem hogy jobban élünk
  átlagban
mint a 60-as években,
de sokan nagyobb létbizonytalanságban.
És ez a stressz is rányomul a közérzetünkre
és az egészségünkre.
Nem beszélve egyesek hibás belső világképről,
virtuális nyomoráról.
Mikor hallgatok másokat nálunk tíszer jobban élőket,
mennyi mindent nem tudnak maguknak megszerezni.
Ezérz állandóan keseregnek,akár a
világból kilépés gondolatával is kacérkodve.
Nem fedezik fel hogy az élet lehet szép is !
Nézőpont kérdése.

Akkoriban , ha nyáron megvolt
a zsíroskenyér paprikával, paradicsommal,
már optimistán néztünk a jövő felé.
Ma meg némely gyerek letúrja a párizsit a kenyérről,
mert nem sonka. És inkább éhezik.
De nem koptatom,
     ezekről már voltszó régebben ugyanitt..


Üdv István



2012.07.19. 12:20:35 dátumon gyapo <gyapo at freemail.hu> írta:

>> Gondolod te. :)
>
> Igazából fogalmam sincs, a múltkoriban is meglepődtem, hogy milyen magas  
> összeg
> a hivatalos létminimum, szerintem sokkal kevesebből is életben lehet
> maradni.
> A nyugdíjról is gondolhatom, hogy 30 %-kal kevesebből is életben lehet  
> maradni.
>

>
> Üdv.: gyapo
>


--