[elektro-etc] Kisebbségben érzi magát az átlagmagyar

[Acs Gabor]

Hát, nem tudom. Talán eltérő az érzékenységünk.

Holokausztos téma -hozzám legalábbis- eléggé ritkán jut el bármilyen 
formában, mondjuk havi 1-2 maximum. Pedig akárhogy is vesszük, ez az 
emberiség egyik legnagyobb tragédiája, amit nem ősemberek, nem 
tanulatlan bennszülöttek, nem is a sötét középkor követett el, hanem 
több millió civilizált, tanult nyugati, európai ember, ráadásul ugye a 
német egy megfontolt, precíz, nem egy lobbanékony mediterrán típus. 
Ennek hatalmas felkiáltójelnek kellene lennie, hogy mindenki tanuljon 
belőle az ostobaságról, barbárságról, könyörtelenségről. Lehet, hogy 
vannak, akik hasznot húznak belőle, biztos van ilyen, de ez nem 
csökkenti a megtörtént dolog súlyát, az csak egy mellékhatás.

Van olyan, hogy Petőfi Sándor. Ő egy nemzeti hős, már az óvodában azt 
tanítják, hogy hősi halált halt a csatában. Aradi vértanúk, akik hősi 
halált haltak, Nagy Imre, aki hősi halált halt. Mi van azzal az 
emberrel, akinek gyerekkorában azt mondták a németek, hogy álljon abba a 
csoportba, és akkor látta anyját, apját, nagyszüleit, testvérét 
utoljára? Ki lehet a fontosabb valakinek a privát életében, a saját 
apja, vagy Nagy Imre? Mert olyat még nem hallottam Tőletek, hogy elég 
ebből a nagyimrézésből, hányan húznak hasznot minden évben az 
ünnepségekből, könyvkiadásból, meg ilyenek.

A Facebookon nem telik úgy el nap, hogy a nőismerősöktől ne kapjak egy 
rakás képet szegény kutyusokról, cicusokról, hogy nem szabad őket az 
autóból kidobni, megverni, éheztetni, és hogy fogadjuk be a menhelyről, 
meg ilyenek. Egyáltalán nem érdekelnek az állatok, egyszerűen 
továbbtekerek. De nem hallottam itt a levlistán még senkitől, hogy elege 
van az állatvédőkből, menhelyekből, rinyáló hölgyismerősökből.


Gábor


2012.07.11. 17:50 keltezéssel, charles hoss írta:
> holokauszt binisz. ha mar egy hete nem volt tema, akkor valakinek elo kell
> huznia es meselnie valmit , barmit - csak el ne muljon
>