[elektro-etc] Nepal -kilenc (kis ferenc)

[bodosi.balazs at med.u-szeged.hu]

Talaltam egy levelet, amit havernak irtam onnan, egy hallgatoi 
bicajtura tortenete, talan jol ravilagit a helybeliek mentalitasara.

Szoval elmaradt a focimeccs, mert itt aztan az infok aramlanak
veszettul. Semmibe nem kezdtem bele, elmagyaraztam a takineninek, hogy
be ne zarja a szobat, mert iszonyu sportolas miatt en meg visszajovok.
Aztan fel ora utan gyanus lett, hogy nem jon senki a palyara, meg
eppen elcsiptem a szervezot, aki szerint elmarad, mert a hallgatok nem
tudtak valami ruhat szerezni (ezt az angolsaga miatt nem tudtam
pontosan ertelmezni).

Tegnap este bejott egy falka hallgato, alig fertek a szobaba, hogy
meseljem el nekik a mult eloadast meg egyszer. Elmeseltem. Aztan
elohozakodnak a dologgal, hogy ok igazabol egy bickliturat szerveznek
holnap reggelre, elmennek-e veluk. Persze. Jo, reggel majd szolnak.
Ma reggel kilencre en mar teljes menetfelszerelesben (strandpapucs,
alsonadrag -furdogatyanak kinevezve, polo) acsorogtam a szoba elott.
Kijon a szembeszobabol egy almos alak, a masik csoka odabent alszik.
Kerdem: a tura? Persze, Sir, lesz tura.
Kb fel ora mulva kopogtat egy kipirult csoka, hogy mindjart indulunk,
fel ora meg... haromnegyed ora mulva mar kezdtek gyulekezni. Meg
beszoltak par osztalytarsnak a masik epuletben, igy ujabb fel ora mulva 
mar
innen el is tudtunk indulni. Bicajom csak nekem volt. Kerdezem, hogy
ha’akkor ezt most hogy’?. Semmi vesz, majd a Lakesideon kolcsonoznek.
  (kb ket kilometer a kolitol). Jo, menjunk. Na, miert nem jottok?
A, ok varjak a buszt. Majd talalkozunk a Fischerman’s gate-nal. OK. Az 
hol van? Rendororssel
szemben. OK, elmegyek, kb 4 perc bicajjal, nagyjabol fel ora mulva
befutnak ok is, istenkem, lassan es ritkan jarnak a buszok. (ennyi ido
alatt pokjarasban lejottem volna). Aztan kezdodott a bicajkolcsonzes,
ez mar burleszkbe hajlott, mert egyreszt egy kolcsonzosnek max 5
bicaja van, mi voltunk ugy 15-en. A masodik kolcsonzoshoz mar felig
bicajostol vonultunk, a szerencsesebbek fel-ala bicajoztak. Ezek kozul
volt ketto, aki bevallottan 6 evesen ult utoljara bicajon, ez mondjuk
latszott. Ujabb cangakkal gyarapodva kiderult a nagy igazsag, hogy 15
emberbol 13 nem ult meg valtos biciklin egyaltalan. Akkor rovid
eligazitas kovetkezett tolem, hogy hogyan kell kezelni a valtot. Ujabb
szaz meter utan kiderult, hogy ket bicajnak nem mukodik a hatso
valtoja (tul laza volt a bowden, csak a legalso fokozat megy, hiaba
tekergeted.). Ujabb szaz meter utan jott az elso domb, ahol a
valtokezelo-gyorstalpalom teljes kudarcat kellett megeljem, a
legerosebb fokozaton, recsegve, erolkodve kuzdottek, nehanyan a bicajt
tolva futottak fel a dombra, a tobbiek kacagasa kozepette. Par
lancledobas elofordult, de ok vissza tudtak tenni. Nem tettunk meg
szaz metert, amikor az egyik megallt pisilni. Mindenki megallt,
versenyt pisiltek. Utana jottek a lejtok, ez jo volt, mert csak
fekezni kellett, itt az egyik kormany lazult ki. A lejto aljan az
egyik sracnak varatlanul osszetekeredett a lanca. Kiderult, hogy a
valto lancfeszitojebol kiesett a felso gorgo. Visszamentunk a
dombtetoig, keresni kezdtuk, nem lett meg. Az egyik srac odatett egy
agat helyette (en azt hittem, hogy az elso pedalfordulasnal ki fog
torni, de legnagyobb megdobbenesemre vegig birta az utat).
Nagyjabol egy kilometer utan belefutottunk az elso rossz minosegu
utba, embermagassagu kavicsdomb az ut kozepen, mi ki tudtuk kerulni
siman, de szembol jott egy dzsip, kb 8 noi utassal es ket ferfi
soforrel, akik rovid tanakodas utan elkezdtek szetszedni a dombot.
Magamban azt gondoltam: ‘no pasaran’, de ok lathatolag nem voltak
eszuknel, mert szerintem markologeppel egy fel nap, de csak pakoltak.
Aztan persze kesobb utolertek minket, mert megfordultak es
visszamentek. Itt esett le az elso valto az agyrol. Visszakalapaltam
egy kovel. Az van itt eleg, adtak az orszaggal :)
Aztan jott az elso folyo, derekig ero vizzel. Tok meleg volt, ugy 35
fok, a viz is szerintem husz felett. Sracok siman belementek
bicajostol, az iszonyu eros sodras a bicajokat azonnal elragadta es
szembeforditotta a vizzel, mindenki dolt halomra. Mindenuk csurom viz
lett, mert ok rendesen feloltoztek. Akkor en atsunnyogtam, bicaj a fej
folott, csak labszar a vizben, jo messze egymastol. Eppen aterve
diadalmasan hatraneztem, mikor latom, hogy ezek ott bohockodnak a
vizben, fogocskaznak. Na, akkor en is letettem a bicajt, visszamentem
frocskolni. Aszontak, hogy ez meg nem a jo hely, kesobb lesz nagy 
folyo.
Meg ket ilyen alkalommal kellett atkelni, kosivatag (egykori szeles
folyomeder, most kiszaradt, csak a kozepen csordogal valami) kozben a
szokasos lancledobasok, lotyogo kormany, stb. Ketszer megalltak
kolazni. Kozben Magyarorszagrol faggatnak, meselek rendesen. Nok
kerulnek szoba, hany baratnom volt, milyen az esetem, volt-e mar itt
baratnom, stb. Egyik srac elso szexualis elmenyrol faggat, mind
rohognek. Valaszolok, visszakerdezek. Masik nagydarab srac bizalmasan
elarulja, hogy a nagymellu nokre bukik (szegenykem, nem lehet nagyon
elkenyeztetve, a helyi nok igen kismelluek). A masik kerdezi, hogy
hogyan hizhatna meg, mert a baratnoje ezt szeretne. Ekkor mar del
volt, a bicajcomputer szerint majdnem 6 kilometert sikerult megtenni.
Vegre elertunk a rendes folyomederhez, itt aztan tenyleg a furdes volt
a cel, maga a folyo nem mely, max derekig er, de iszonyu sodrasa van,
nem lehet megallni a kozepen. A helyi ifjusag ott vihancolt (apro
csokibabaktol kezdve a 12 evesekig), egy felsobb szakaszrol
beleugrottak es a konnyu kis testuket vitettek par szaz meteren, akkor
kigazoltak es ujbol fel a parton! A folyomederben oriasi kovek voltak,
szerintem baromi veszelyes ott. A sracok egybol gatyara, ugralas.
Miert maradjak ki, mentem veluk. Elokerult a fenykepezo, allandoan
orditottak, mintha a gep megorokitene a hangot. Mindenki velem akart
fotozkodni, szoval 15x kellett mosolyogni, atkarolni, vicceskedni.
Aztan jottek a kozos kepek a vizben, parton, stb. es par obszcen,
csoportos seggmutogatos (nadragban!), szerencsere itt nem kellett
reszt vennem.
Az ido nagyon jo volt, nem sutott a nap kozvetlenul, fatyolos ido
mellett volt meleg. Tavolban szigoru, sotet esofelhok gyulekeztek
(hazaerve konstataltam, hogy ennek ellenere jol leegtem). Aztan mikor
ugy negy ora lett es mindenki jol kiugralta/kifenykepeztette/kiaztatta
magat, akkor elindultunk visszafele. Szaz meter utan ivaszat egy
boltnal (7up). Ujabb szaz meter utan egy srac bicajanak a valtoja
kifordul a tengelyrol, az anyan es a tengelyen latszik a menet
elnyirodasa. Ezzel nem tudtunk mit csinalni, gyaloglas/lassu csorgas a
kovetkezo faluig, ahol meghegesztik. Mi elore mentunk, visszafele
vegigelveztuk az osszes eddigit, folyonal megalltunk bevarni a
tobbieket, telefon jott, hogy meg varni kell (a rosseb tuggya, hogy
csinaljak, mindig van terero naluk, pedig hegyek mindenfele es
gyakorlatilag csupasz folyomeder, kilometerekre nincs telepules, de
meg a mezitlabas teherhordo – homlokan a panttal, hatan a kodarabokkal
megrakott kosar – rongyos ruhaban, megy es kozben telefonal).
Aztan a Lakesideon latam egy gyonyoru, oriasi szemu, valoszinuleg
japan kislanyt, aki orult nekem, mert hellozott es integetett. Nem
tudom, mit akart. A sracok valahogyan biztosan elszamolnak majd a
kolcsonzosokkel, de ez az epizod megerositett, hogy soha tobbet
kolcsonzos bicajt. A sracok teljesen vakeger modjara tortek-zuztak a
cuccokat, amik valami borzalmas allapotban voltak karbantartva
(szerintem olaj es kesz). Az a nagy szerencsenk, hogy nem volt tul
nagy lejto kozben, mert akkor szrintem fekhiba is lett volna. Ja, az
utolso kilometeren az egyik srac bicajanak a hatso tengelye eltorott,
az egesz kerek iszonyuan lifegett jobbra-balra.
Most itt ulok a gep elott es azon gondolkodom, hogy a leegtem helyett
ne irjam-e azt, hogy rohadtul leegtem, mert percrol percre jobban
hasolitok egy tulfozott rakra...
Tegnap este megerkezett egy vendegprof, kis dagadt, alacsony mukso,
alig idosebb nalam. Bementem hozza, hogy megkerdezzem, hogy mi lesz
holnap reggel, de masra terelte a beszelgetest (eppen krikettligat
nezett a TV-ben, ez meg a baseballnal is hulyebb jatek, de itt
imadjak), elmeselte az eletet (Minszkben vegzett), imad enni. Eppen
verig volt sertve, mert valami rizses ures kajat hoztak, erre jol
letolta szegeny kuldoncgyereket, hogy o ezt a szemetet nem eszi meg,
aztan kesergett kicsit, aztan kozolte, hogy o azert el, hogy egyen es
oriasit rohogott hozza, csapkodta a terdeit. Aztan megint
visszabusult, hogy akkor kenytelen lesz kint enni a varosban. Erre
gondolva viszont ujbol felvidult. Aztan megallapodtunk, hogy a holnapi
napot o csinalja. Hagytam kuzdeni a rizses lepenyekkel...