[elektro-etc] Testi kontaktus ( volt A jövő majdnem mérnökei...)

[Ábrahám Gábor]

Érdekes dolog ez. Egyrészt teljesen temperamentum, kultúra függő.

Ismert a történet a buliról, ahol a spanyol és a görög beszélget.
A spanyol mindig előre lép egyet, a svéd hátrál, így körbesasszézzák
a termet, aztán otthon elmesélik a feleségüknek az estét.
A svéd, hogy volt egy spanyol, aki állandóan rá akart mászni,
a másik, hogy volt egy svéd, aki egy pillanatig sem bírt egy helyben
maradni, állandóan hátrált.

Volt egy felmérés, ahol egyetemisták idegenektől kértek valami
apró szívességet, pl. váltsanak fel egy papírpénzt apróra.
Nagyon jól kimutatható volt statisztikailag, hogy a találomra
megállított sokkal inkább eleget tett a kérésnek, ha szinte
észrevétlenül megérintették a karját, vállát.

Én nagyon nem vagyok puszilkodós. Ha megpróbálom
analizálni az okát, valószínűleg a vendégségbe érkező
"nénik" miatt, akik kiskoromban mindig meg akartak puszilni.
Már nagyon korán megoldottam, hogy amikor jöttek
vendégségbe, én mindig a szobámban játszottam, és csak
kicsit később jöttem ki köszönni, amikor már kényelmesem leültek.
(Persze a "gyere ide, adj egy puszit" ellen ez sem segített.)

Nem volt ez nálam tudatos, de kerültem ezeket a helyzeteket.
Gimnáziumban volt a lányok szokása, hogy végigpuszilták
érkezéskor a fél osztályt. Akkor tudatosult bennem ez a dolog,
amikor az egyik lány megkérdezte, hogy nagyon undorodok-e
tőle, vagy adhat nekem is puszit. Valószínűleg sértő volt, ahogy
önkéntelenül kivontam magam a reggeli üdvözlések alól.

Azóta figyelek rá. Soha nem jut eszembe egy társaságba
érkezve puszilkodni, még rokonokkal se, de ha valahol
ez a szokás, nem húzódok el.

Gábor






----- Eredeti üzenet ----- 
From: Karoly Kovacs
Sent: Tuesday, July 03, 2012 7:31 AM
To: elektro-etc at tesla.hu
Subject: Re: [elektro-etc] A jövő majdnem mérnökei...
Csatlakozom!
En, 57 evesen, tobb tragediaval a hatam mogott jol tudom, mennyire
fontos ez. Ragaszkodom hozza, hogy ha a kedvesem elmegy akar csak a
boltba (vagy mondjuk en), akkor is puszi, este puszi, reggel puszi,
nagyon lenyeges. (A puszi egyeni dolog, masnal behelyettesitheto
olelesel, stb., a lenyeg a kozvetlen kontaktus.)
Sokszor elnezem, egeszen fiatal hazasoknal is, hogy valamelyikuk
hazamegy a melobol, szinte unottan koszon a parjanak, oszt ennyi.
Ilyenkor mindig megdobbenek (termeszetesenm csak magamban, nem teszem
ezt szova).
Az osztrak barati korben (termeszetesen csak a legkozelebbi baratoknal)
is bevezettuk ezt: amikor vendegsegbe jonnek, puszi. Eleinte
meglepodtek, de aztan helyeseltek. (Naluk nem szokas, csak a
legkozelebbi hozzatartozoknal.)
Karoly
-------- Original Message --------
> szép történet :)
>
> Még eszembe jutott egy dolog, a testi kontaktus. Amíg kicsi az ember
> gyereke, azt lehet ölelgetni, birkózni vele, az enyém különösen szeret
> rámmászni, akár állva is, megmászik mint valami sziklamászó. Szóval az
> embernek, amikor fiatal, és csajozik, van olyan, hogy megölel valakit.
> aztán amikor egy kapcsolat megszokássá válik, kikopnak az ilyen dolgok
> (sok embernek örökre, egész életére vége az ilyesminek). Viszont a
> gyereket lehet így is szeretgetni, sőt ő is igényli. Ez az ölelgetős
> dolog lehet, hogy lényeges lelkileg, van olyan vallási, filozófiai vagy
> milyen irányzat, hogy kimennek az erdőbe és átölelnek egy fát.
>
>
> Gábor