[elektro-etc] A válságban....

[Ábrahám Gábor]

> > "A szülésbe bele lehet halni, és az is előfordul, hogy a magzat nem
> > éli túl a
> > megszületésért folytatott küzdelmet. Az állítást, miszerint az
> > egészséges szülő
> > nő nagyobb biztonságban van a kórházban, mint a képzett bába által
> > vezetett, jól megszervezett otthonszülés körülményei között, a
> > statisztikák nem igazolják!

> Ezt nem vártam volna tőled azok után, hogy megbeszéltük a statisztikák 
> ilyen helytelen értelmezését. Nyilvánvaló, hogy az összes evidensen 
> problémás eset a kórházban fog kikötni, és ha annyira problémás, hogy 
> sehogyse lehet jól megoldani a mai lehetőségekkel, akkor rontani fogja a 
> kórház statisztikáját. De ebből rohadtul nem lehet levonni azt a 
> következtetést, hogy az otthonszülés márpedig mennyivel biztonságosabb. Ha 
> fordítva lenne, a kórházakban szülnének a biztonságos esetek, a 
> problémásokat nem fogadnák, azokat csak a gerébágnesek vezethetnék le 
> mindenféle műtők és egyéb felszerelések nélkül, a kórházakban talán 
> nullára esne a halálozási arány mind a csecsemőknél, mind az anyáknál, a 
> gerébágnesek meg jól menő temetkezési vállalkozásokat is vihetnének.

A statisztikával semmi gond nincs, csak azonos mintát kell nézni.
A perben kértek a kórházi statisztikát, a szülés előtt probléma mentesnek
tartott esetekről és azok kimeneteléről. Ezt a kórházak megtagadták.
Pedig ezt össze lehetne hasonlítani.

Rendszeresen felmerül, hogy a kórházakban indokolatlanul
avatkoznak bele a terhesség menetébe. Ennek durva esete,
amikor azért indították meg a szülést, mert az orvos szabadságra
akart menni.
Az orvoslás nem egzakt tudomány. Sokszor nem lehet még utólag
sem megmondani, hogy egy adott döntés helyes volt-e, vagy sem.

Ha valakinek születik egy gyereke, aki épp és egészséges, a
mamájával együtt, akkor boldog és hálás, nem kezd el azon töprengeni,
hogy miért döntött úgy az orvos, hogy megindítja a szülést,
"holnap szülünk anyuka", bármiféle indok megjelölése nélkül, és
ha nem ezt teszi, hanem vár még néhány napot, akkor megúszható
lett volna vajon császár nélkül? Aztán a második is pont így zajlik.
Mindenki boldog, gyerek megint egészséges anyuka is örül.
Örül még annak is, hogy a vele egy napon, ugyan abban a műtőben,
szintén császárral szült anyatárs is túlélte a normális kockázatba
tartozó fertőzést, bár nem sokon múlt. Az antibiotikumoknak
hála megmaradt, csak azt sajnálta, hogy valószínűleg ezek
miatt nem engedték szoptatni gyerekét, de végül náluk is happy end.
(Volt ezen idő alatt probléma mentes terhességből halott gyerek is az
osztályon.)
Aztán a harmadik gyereknél már csak "holnap vágunk anyuka" van,
és a "több gyerekről ne is álmodjon" ítélet kihirdetése. Ezt persze
lehetett előre sejteni, de a remény, hogy ha a terhesség alatt
minden rendben megy, ez talán hagyományos módon sikerül,
és akkor lehetne. Persze az öröm elmossa a múló rossz érzést.

Mindenki örül, és csak néha merül fel, a mi lett volna ha...
Nem tudhatjuk. Lehet, hogy baj, és így volt a legjobb.
Örülünk annak, hogy három van :)

Gábor