[elektro-etc] Szcientológus vag yok

[charles hoss]

A beteg nem ismeri el hogy beteg akkor amikor meg konnyen , karok nelkul
gyogyithato lenne . Ha mar felig feldobta a talpat , akkor elismeri ,
bemegy a korhazba es szetdobja kezet labat - ker tablettat a dohanyzassal ,
mozgasszegeny eletmoddal stb elszurt otven ev alatti karokra . Ilyen
tabletta nincs.
Olyan van hogy szedi ES elkezd egeszsegesen elni , akkor gyogyul , lassan ,
nehezen - de a legtobbszor nem kepesek valtoztatni.
Ha a kutatasa , vizsgalatai a kulonfele gyogyaszati eljarasokat
hasonlitotta ossze , koltseg/riziko/hatekonysag/sebesseg temaban , akkor
nem is csodalom hogy a fogyokura nem szerepel benne . Az altalam latott
atlagos betegek mar nem tudnak lefogyni . Probaljak , de nem sikerul ket
het alatt es feladjak.
Pl a vese olyan mint egy auto tele tankkal - nem akkor fogy ki a benya
amikor ujkoraban leforgatod rola a gumikat - de az akkor elpazarolt
litereket nem lehet mar megsporolni a vegen.

Bye
Dexter
2012.02.15. 12:16, "jhidvegi" <jhidvegi at gmail.com> ezt írta:
>
> Szlifka Tibor wrote:
>>
>> És kiegészítésként kedves "Imre": az viszont téged minősít, hogy
>> álarc mögé bújsz, nem mered felvállalni magad... ezzel beismered,
>> hogy amiben benne vagy, az bűzlik és senki nem nézi jó szemmel.
>
>
> Csak azt hiszi, hogy álarc mögött van. Tippeljek, ki ő? Még nem, de nem
kellene sokat kutakodni, hogy még én is kiderítsem. Feltéve, hogy valaha is
írt a listára 3-nál több mondatot egybe.
>
>
>> Ja, és egyébiránt járok pszichiáterhez gyógyszerért, mert erős
>> pánikbeteg vagyok.. álarc nélkül vállalom.
>
>
> Mert nem hallgatsz rám. :)
>
> Épp az imént olvastam el egy hosszabb írást Pados Gyulától (a szentimre
neves orvosa) a cukorbetegségről, annak nemzetközi megítélésbeli
változásáról.
> Egy qrva szó nem esett mozgásról, mint a terápía egy lehetséges útjáról
vagy kiegészítő módszeréről, csak gyógyszerekről, mérésekről,
szakaszhatárokról, hogy mikortól számít ilyennek, olyannak a beteg.
>
> Én ugye cukorbeteg vagyok, már írtam a listára nem egyszer. Amikor jó
volt a lábam, sok gyaloglással elértem, hogy a fenti nemzetközi osztályozás
szerint akár nem is számítottam már cukrobetegnek. Persze étrendi
változtatás is tartozott a dologhoz. (Egy ideje elcsesződött a térdem,
azóta nehezebb, de már javul, és megint javulnak a paramétereim is.)
>
> Na aztán lehet, hogy abszolút nincs mód ilyen fizikai terápiára a
pánikbetegségek semelyikével szemben sem, de azért meg kéne próbálni valami
egyedit kifejleszteni - a gyógyszeres kezelés mellett persze, én is úgy
csináltam a cukorral. Nálam a véletlen is segített.
>
> hjozsi