[elektro-etc] a könnyebb ügyintézésről ...

[Elight]

Szia,


.... és el se tudja képzelni,
hiába a filmek , a történelem oktatás
és a arhív filmhiradó   ect..

Hogy milyen lehett a háború alatt , vagy után, esetleg 56 ban ..
de ne ennyire messze, -lássuk amit megéltem- ,
akár csak a 60-as években..

Én is akkor érttettem meg vajmi keveset
ezekből a korhelyzetről a személyre ható dolgokból,
amikor még tizenéves suhanc koromban egy barátomnál
vendégeskedtem az alföldön.

Úgy esett hogy másnapra is ottmaradtam náluk..
Kis tanya az alföldön a tisza mentén..
Számos olyan élménnyel ami városinak
maga a csoda! Kikocsizni a "hegyre" borért,
megetetni a tehenet meg minttudomén,
körmenet mert husvét táján járt az idő.

Nos a lényegm, hogy reggel felkeltünk,
és mivel mindkét szülé' künn foglalatoskodott
már az állatokkal , mondom a srácnak,
majd én készítek reggelit, sütök tojást.

Felütöttem párat , és már sültek is a tojások a serpenyőben..
Bejött a apja , körülnézett ,
és már kaptam is egy taslit balkézről,
és lemart a sárga földig, hogy mit is műveltem..

Később derült csak ki a srác elbeszéléséből
a történtek háttere..

A szülei mindig is nagyoon nehezen éltek ,
éheztek a hború alatt és utána is.
Volt hogy szinte elvették mindenüket.
Hogy megmaradhattak azon a tanyán az
a mindennapi szívós munka és a
maximális takarékosság eredménye..

Náluk ha a tojást felütik , azt ugy szokták ,
hogy a tojáshéjjat is kitörülik száradófélben
lévő kenyérrel, és azt is hozzásütik az ételhez.
Nem dobnak el semmit..

Az apja korán megfogadta , hogy életében nem nézi el
soha a pazarlást, és ha tehet róla,
  nem fognak sohat többet éhezni..

Most már megértettem a történteket,
más fényben látva azzt az esetet
beszürődött agyamba némi érzület abból,
  milyen lehetett azokban az időkben élni.
Hiába láttam előzetesen megannyi filmet,
más volt ez a személyes megtapasztalás.

Ezekután hosszú ideig csak jöttment
városi ficsúrnak érezhettem magam,
mire a dolgok lelkileg is helyrekerültek.

Most akkor ezek a mai panaszkodók mit s érthetnek
meg ténylegesen mindebből..
Mikor kétmarékkal tékozoljuk javanikat erőforrásunkat,
és mindjárt mindenki idegbajos lesz ha nem áll
rendelkezésére az az élet amit magának kigondolt.

Na ezt kérdezem én?

Üdv  István





2012.02.07. 11:47:37 dátumon Acs Gabor <agabor at electrodesign.hu> írta:

> Ez igaz!
> Amin meglepődök mostanában, hogy sokszor beszélgetek mostanában fiatal  
> felnőttekkel, a 20-30 közötti korosztállyal: nőkkel, férfiakkal,  
> egészséges, sportoló emberekkel, és azt tapasztalom, hogy ez a magyaros,  
> pesszimista életszemlélet nagyon is él ma is.
> Pár napja egy igen csinos fiatal nőci beszélt arról, mennyire nem jó  
> korba született, ő jobb szeretne más korban élni. Próbáltam kérdésekkel  
> rávezetni, hogy a sötét középkor, esetleg a 20. század eleje-közepe...   
> hajthatatlan volt. De rendszeresen ezt hallom, és mondom nem csak  
> vállalkozóktól, nem csak nyuggerektől.
>
> Új-Zélandon járt magyaroktól meg egybehangzóan a rácsodálkozást, hogy  
> milyen furcsa, hogy az emberek állandóan derűsek, mosolyognak,  
> kötetlenül beszélget bárki bárkivel az utcán.
>
>
> Gábor
>
> 2012.02.07. 11:07 keltezéssel, Kovács József írta:
>>
>>
>> Engem az hozzáállás irritál az élethez, amikor
>> a mittudom én 5-10%-nyi nyűgös dolog okán a pógár/vállalkozó
>> ezeket véres kardként hordozva síránkozik érzi rosszul magát.
>> Éli ezek okán depressziósan a napjait...
>>
>> Mikor annyi jó dolog is van ezeken túl a világban.
>>
>>
>


--