[elektro-etc] a könnyebb ügyintézésről ...

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Ez igaz!
> Amin meglepődök mostanában, hogy sokszor beszélgetek mostanában fiatal
> felnőttekkel, a 20-30 közötti korosztállyal: nőkkel, férfiakkal,
> egészséges, sportoló emberekkel, és azt tapasztalom, hogy ez a
> magyaros, pesszimista életszemlélet nagyon is él ma is.
> Pár napja egy igen csinos fiatal nőci beszélt arról, mennyire nem jó
> korba született, ő jobb szeretne más korban élni. Próbáltam
...
> Új-Zélandon járt magyaroktól meg egybehangzóan a rácsodálkozást, hogy
> milyen furcsa, hogy az emberek állandóan derűsek, mosolyognak,
> kötetlenül beszélget bárki bárkivel az utcán.

Ezt sok helyről lehet hallani, hogy nekünk milyen szar a közérzetünk, a kedvünk, 
borúsan látjuk a világot, a saját jövőnket....

Én ezen cseppet se csodálkozom. Itt soha semmi nem tud állandó lenni, ráadásul 
kb olyanok vagyunk, mint egy családban, ahol kétfelé van osztódva a család, és 
egymás ellenségei. Hát ilyen családban le lehet nyugodtan feküdni aludni? Nem 
kell számítani valami kibaszásra az éjszaka leple alatt?

Nos, hát mi magyarok egy nagy család vagyunk két részre osztva, akik egymásnak 
többé-kevésbé ellenségei, és az egész család az egész környező világot szintén 
többé-kevésbé ellenségnek fogja fel, miközben rászorul mindenki a mindenkivel 
való gazdasági meg egyéb kapcsolattartásra.

Hát ez így csak szar lehet! (És mit érezzen az, aki nem sportoló fiatal, tele 
van eü nyavajákkal is? Van egy könnyebbség számára: a vég gondolata egyáltalán 
nem riasztó, inkább néha megváltás lehet. Ismertem olyat, aki alig várta már.)

Hát szóval, ha meghallom a tv-ben, hogy "Magyarország, szeretleeeek!", akkor 
fancsali pofát vágok. Kb megfelel annak, hogy valaki kint áll a hóban 
fürdőruhában, mert pl kivágták az uszodából, és széttárja a karját, hogy 
"Időjárás, szeretleeek!". Szerintem ebben az országban most relatíve kevés 
szeretnivaló van. Egyszer nem túl rég hallottam egy amcsi kölökkel interjút. 
Őszinte gyerek volt, azt mondta, hogy ez egy csúnya kis ország - és persze 
mondta azt is, miért tartja annak. Persze sok szempontból nincs igaza, bár 
tényleg nem lehet a tengerparton szörfözni. Messzemenően megértem az újzélandiak 
sokkal jobb kedvét. Találkoztam is ott élő magyar sráccal úgy 4 éve. Szinte 
sugárzott belőle az életöröm, az anyagi biztonság, a szabadságérzés. Nem úgy 
tűnt, mintha vissza akarnak települni ide. :-) Viszont bármikor tud jönni, csak 
a pénzt kell rá összeraknia, ami nem lehetetlen. (Persze hetente biztos nem 
tudna jönni.)

hjozsi

hjozsi