[elektro-etc] Husvet

[Ábrahám Gábor]

> > (A magyartanárunk mesélte, hogy ezt neki az egyetemen
> > úgy tanították, hogy a tanár behozott egy tojást, felmutatta
> > és megkérdezte: mi ez? Tojás, mondta mindenki. Erre a
>
> Felnőttek! :-)
> Pedig az egy markoló, kutya... :-)
>
> Figyelmesen olvastam, amit írtál, de az hiányzik az egészből, hogy az 
> oktatási rendszerben van egy jókora hiba. Aztán lehet, hogy ez hülyeség, 
> de már szép, hosszú beszélgetéseket is hallottam erről, pont irodalmi agyú 
> ember kezdeményezte.
>
> Miért kell annyi mindent olyan mélységben megtanulnia olyannak az általa 
> nem preferált tárgyakból, amennyit és amilyen mélységben kell?
> Pl aki színész akar lenni, vagy bölcsész, annak tényleg meg kell tanulnia 
> integrálni, törtet törtel matatni meg effélék? Nem lenne bölcsebb, ha 
> tudománytörténetet kapna, ami fekszik neki, és a főbb érdekességekről 
> tudna mondani ez alapján ezt-azt, ha később szóba kerül? Biztos, hogy ez a 
> verselemzés elkerülhetetlen? Nem inkább az ezek iránt nem érdeklődőknek a 
> dolgok szépségét kellene bemutatni, és nem elkedvetleníteni a 
> versolvasástól, vagy színházba járástól is?

Ez a fakultációval egy kicsit javult a mi időnkhöz képest.

Nehéz megtalálni a határokat. Nagyobbik lányom, aki még egy alternatív
iskolában is megszenvedett a matekkal, mindig azt bizonygatta, ő
az alapműveleteken kívül úgysem fog mást használni, minek neki mondjuk egy
geometriai bizonyítás?

Már eleve ez is kérdés, mennyi tényanyagra van szükség?
Régen azt mondták, nem baj, ha nem tudja, elég ha azt tudja, hogy hol kell
utána nézni, ma már az is elég, ha van térerő :-)

Biológiából megtanultuk az összes háziállat csontvázát, de a tanultaktól
simán éhen halnánk az erdőben, mert nem tudjuk felismerni az ehető 
növényeket.
Nem lenne-e fontosabb ez a tudás?

Régen volt humán és reálgimnázium, aztán lett egységes. Aztán elindult
megint a szabad választás felé, most megint az egységesítés felé haladunk.

> Hát micsoda dolog az, hogy annak, aki a reáliákban van otthon, és gyűlöli 
> a humánnak nevezett, holott cseppet se humán tárgyakat, annak a tanulási 
> ideje zömét (90%-át) ezzel kell töltenie, vagy fordítva, aki nagyon nincs 
> otthon a matekban, fizikában, ahelyett, hogy a képességeit felhasználva 
> még egy nyelvet (vagy kettőt) megtanulna, ezzel kell bíbelődnie vért 
> pisálva, és egy életre szóló gyűlöletet megszerezve?

> Ez az, amit nem fognak fel a t. pedagőgösök, amik miatt itt is látható 
> módon máig szóló utálat övez esetleg rég meghótt tanarakat is.

Kevés a jó tanár. Egy jó magyartanár meg tudja kedveltetni az irodalmat
és lehetőséget ad a reál érdeklődésűeknek is, hogy minimális igyekezettel,
normális jegyet szerezzenek.

> Azért azt el kell mondanom, hogy az a hab a tortán, hogy megalázni 
> diákokat feleléskor, az jellemzően magyartanári viselkedés. Matek- fizika- 
> kémiatanárit nem láttam ilyet sosem. Persze ettől még lehet, hogy ez is 
> jellemző, vagy csak elfelejtettem. Ez a megalázás a táblánál akkora 
> szemétség, hogy kemény retorziót kéne, hogy maga után vonjon. Ez semmivel 
> nem indokolható.

A megalázás, megszégyenítés a legaljasabb hatalommal visszaélés a tanárok
részéről. Nem hiszem, hogy tantárgy specifikus lenne. Az én öcsém,
aki történelem-földrajz szakon végzett, a matektanárukat átkozza a mai 
napig.

Én azt gondolom, hogy egy matematikus, aki ért a zenéhez, vagy legalább 
szereti,
az több lesz ezáltal, akkor is, ha a munkájában nem veszi közvetlenül 
hasznát.
Humán érdeklődésű barátainkat mindig a "szép bizonyítással" bosszantottuk.
Mi lehet egy matematikai bizonyításon szép, kérdezték. Pedig amikor egy
bonyolult dolgot, logikusan, néhány lépésben, egy-egy jó ötlettel sikerül
levezetni az szép. Egy bölcsésznek is csiszolhatja az elméjét a matematika.

De lehet, hogy tévedek. Régi vicc, amikor a nyúlbőr-kereskedő töpreng:
Ha én lennék a cár, több lennék mint a cár, mert én a nyúlbőrökhöz is értek.

Gábor