[elektro-etc] forumbol_kukaztam_Nektek:)

[Levente Móczó]

Kíváncsi vagyok a reakciókra :)

"A hétvégén elolvastam két piszkos jó könyvet, amit mindenkinek csak
ajánlani tudok. Az egyik Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet című könyve, a
másik Bogár Lászlótól a Rendszerváltás bukása. Hetesivel 100%-ban
egyet tudok érteni, hozzám ez a szemlélet áll a legközelebb.
Lényegében Richard Heinberg és Michael Ruppert is hasonló dolgokról
írnak, de nemrég sikerült összekukáznom internetről az 1972-es eredeti
Limits to Growth-ot, ott is erről van szó.

Bogár már egy érdekesebb téma. Bogárnak vannak nagyon-nagyon jó
gondolatai és nagyon nagy mellényúlásai is. Az egyik ilyen
mellényúlása az volt, hogy ideológiai közösséget vállalt Drábik
Jánossal. Drábik koncepciótlan, összeszedetlen, alapvető logikai és
elgondolásbeli hiányosságai, ellentmondásai vannak. Gyakorlatilag
lefordítgat innen-onnan dolgokat, aztán azokat válogatás nélkül
belehajigálja a könyveibe, éppen aszerint, hogy most éppen kiket
hibáztat. Bogár ezzel szemben egy teljes modellt alkotott meg magának
az évek során, amiben minden darabkát pontosan és szépen elhelyezett,
és mindezt összeszedetten, jól, ráadásul még nyelvi szempontból is
szépen és igényesen tudja továbbadni. Itt-ott sántítanak bizonyos
dolgai szerintem, de rengeteg mindent gondol jól.

Bogár másik óriási tévedése (Drábikkal együtt, ezt a fentebb belinkelt
videó is bizonyítja) az volt, hogy megbíztak a Fideszben. Óriási
marhaság volt. Azt gondolták, hogy az általuk képviselt irányzatnak
lesz helye és szava a Fideszben. A Fideszben egyetlen embernek van
helye és szava, és az Orbán Viktor. Nem fog másképpen járni a Jobbik
sem: ha a Fidesznek szüksége lesz a Jobbik szavazótáborára, akkor a
Jobbikot is ugyanúgy be fogja olvasztani magába, mint annak idején a
MIÉP-et vagy a KDNP-t. A Jobbik már most pontosan ugyanazt csinálja,
mint a MIÉP anno. A sorsuk is közös lesz: a magyar politikai
jobboldalon EGYETLEN erő van, és az Orbán Viktor. Az, hogy a Jobbik
2010-ben még a Fidesztől független tudott maradni, csak azért volt,
mert Orbánéknak végül meglett a 2/3 nélkülük is, így nem kellett
koalícióra lépniük a Jobbikkal. Ha 2014-ben lesznek választások, és ha
a Fidesznek kétséges lesz az újabb győzelme, akkor a Jobbik be fog
olvadni a Fideszbe, efelől nincsenek kétségeim.

De Bogár Lászlónak van egy nagyon érdekes koncepciója, ami
megfontolandó, ugyanakkor szerintem csak részben helyes. Bogár azt
mondja, hogy Magyarország EGYEZZEN KI a nemzetközi tőkés hatalmakkal.
Állapítsák meg, mekkora mennyiségű pénzt kell kitermelnünk évente
ahhoz, hogy Magyarország - legalábbis részben - visszanyerje a
függetlenségét, és elindulhasson a nemzet gyógyulása felé. Szerintem
ez akár működőképes ötlet is lehetne, de csak egy ideig. Ki is fejtem,
miért.

A világ kb. 300 éve egy játékot játszik, amit jobb híján most
nevezzünk ipari társadalomnak. A játék eleinte nagyon jó volt,
mindenki, aki elkezdett benne játszani, egyre jobban érezte magát
benne. 1979-ig igaz volt, hogy a világon az átlagos, egy főre jutó
energiafogyasztás nőtt. Vagyis az emberek ÁTLAGOSAN egyre jobban
éltek. 1979 és 1999 között volt egy "plató" fázis, amikor az össz
energiafogyasztás még nőtt, de az egy főre jutó már stagnált, mivel a
népesség növekedése töretlen maradt. Valamikor 1999 és 2001 között
azonban bekövetkezett egy végső, visszafordíthatatlan törési pont:
ELKEZDETT CSÖKKENNI AZ EGY FŐRE JUTÓ ENERGIAFOGYASZTÁS. Ez az ipari
társadalom végének a kezdete, és azt jelenti, hogy a játék mára
teljesen más jelleget öltött. Mára csak úgy fejlődhet egy adott ország
vagy régió, ha mások cserébe visszaesnek. Ez az, amit a közgazdászok
zéró végösszegű játékokként modelleznek. Ezt a játékot játsszuk már
közel tíz éve.

A magyar nemzet előtt szerintem két út áll: vagy játsszuk ezt a
játékot, vagy nem. Ha nem játsszuk, akkor valami olyasmit kéne
megvalósítanunk, amit Kuba csinált meg 1989 és napjaink között. Ne
legyenek illúzióink: ez ma nekünk RETTENETESEN FÁJNA, valószínűleg
számos tényező miatt még sokkal jobban, mint Kubának fájt (pedig ott
se volt piskóta a helyzet úgy tíz évig). Olyan hirtelen és olyan
hihetetlen mértékben zuhanna az életszínvonal, hogy a magyar
társadalom ezt csak hatalmas veszteségek árán tudná átvészelni, ha meg
is tudná tenni egyáltalán. Más kérdés, hogy ha letettük egy
önfenntartó, független regionális permakultúra, ipar és gazdálkodás
alapjait, akkor lehetőség nyílik a fejlődésre, és elképzelhető, hogy
40-50 év múlva már elviselhető szinten tudnánk élni, még a mai
mércével nézve is.

A másik lehetőség, hogy a játékot TOVÁBB JÁTSSZUK. Ez itt és most
sokkal kevésbé fáj, viszont sajnos az a helyzet, hogy a játék most már
fájdalmas, és ahogy az idő telik, egyre fájdalmasabb. kb. 20-30 év
múlva annyira fájdalmas lesz, hogy már senki nem fogja tudni játszani.
De tény, hogy az még elég sok idő. Ha viszont játsszuk a játékot,
akkor el kell fogadnunk, hogy ez egyre keményebb versenyt, sőt, most
már harcot jelent a többi játékossal. Márpedig a helyzetünkből
fakadóan NAGYON szar rajtkőröl indulunk. Nincs katonai, politikai
hatalmunk, mint az USA-nak se több ezer éves kultúrára alapuló,
igénytelen, a végletekig terhelhető munkaerőnk, mint Indiának vagy
Kínának. A játék tehát egyre fájdalmasabb lesz, nekünk pedig különösen
gyorsan lesz egyre rosszabb, mert fél lábbal indulunk el a seggberúgó
versenyen. De tény, hogy itt és most ez még mindig a kevésbé fájdalmas
megoldás.

Az ország tehát rossz és még rosszabb között választhat. És akkor
fölmerül a kérdés: mit akar Orbán?

Hát, ezt szerintem csak ő tudná igazán megmondani, de én úgy látom,
Orbán úgy döntött, játsszuk tovább ezt a játékot. Rendben, ez is egy
döntés, szerintem a rosszabbik, mert idővel egyre szarabb lesz,
szemben a másik megoldással, amiben most hirtelen lenne nagyon rossz,
de utána javulna a helyzet. Ha a játékot tovább játsszuk, akkor reális
Bogár Lászlónak az az elképzelése, hogy egyezzünk meg a
helytartóinkkal: mi az a minimális összeg évente, amiért cserébe
legalább részben függetlenséget kaphatnánk, és ennek az égisze alatt
itthon megkezdhetnénk a nemzet ráncba szedését. Ha Magyarországon
felállna egy politikai erő (én azt se bánom, ha a rendszerváltó
gengszterekből), akik ezt megtennék, azzal időt nyerhetnénk. És aki
időt nyer, életet nyer. Ennek a kiegyezésnek a lebonyolítására még
talán alkalmas lehet a magyar politikai elit.

Orbán azonban bebizonyította: ő még ERRE IS képtelen. A bankadóval,
nyugdíjeinstanddal és a MOL-részvényvásárlással kapcsolatos ámokfutása
a koncepció teljes és tökéletes hiányáról ad tanúbizonyságot. Márpedig
egy ember, akinek nincs koncepciója, az hiteltelen, egy hiteltelen
emberrel pedig nem fog egyezkedni a külföldi tőke. Orbánt egyetlen
dolog érdekli, az a hatalom, ennek érdekében elhitette az emberekkel,
hogy semmi nem fog fájni, ami nyilvánvaló hazugság, és most már érzi ő
is, hogy teljesíthetetlen. Fölépítették Matolcsyval ezt a hülyeséget,
hogy ami nem ment Amerikában 2000 és 2008 között, az majd nálunk menni
fog. Óriási baromság. A neokon politika utoljára Reagan idejében
működött, és már ott is látszott, hogy semmi másról nem szól mint hogy
nyomjuk tövig a gázpedált a már különben is égő autóban. Orbánék most
ugyanezt készülnek megtenni jóval rosszabb körülmények között.

Summa summarum: A magam részéről abcúg Orbán. De sajnos a Jobbikban
sem bízom. A Jobbik néhány éven belül egy újabb falat lesz, amit a
telhetetlen Fidesz-gömböc egy pillanat alatt le fog nyelni."