[elektro-etc] Tenni valamit Magadért...

[Jozsef Valkai]

Tudod, ebben sok az igazsag, de mivel Ő rajtad penzt akar keresni, az egyeb
tenyeket a veka ala rejti.

Ha egyszer le tudnank ulni kozosen egy sor mellett, akkor elmeselnem neked
az en/mi sztorinkat, nap mint nap megelem egy olyan kisvallalkozasban ahol
igaz nem mi kezdtuk el 0-rol, de lenyegeben mi folytattuk, mi huztuk a
ceget ki a szarbol (kokemeny vesztesegbol), alulfizetett
munkavallalokkent...najo ez hosszu tortenet.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy igen lehet vallalkozni 0-rol is, de
amig a 3 dolog kozul egy nincs jelen (pénz/pénz/pénz), addig ezek szep
almok.


-- 
--
Valkai Jozsef
+36 70 36 28 147
vjozsef at valkai.net
lat: +47.30.43.94
lon: +19.9.9.39




2011/12/6 Kovács József <kj at faldeko.hu>

> Az imént talált meg vele valami vállalkozásépítő spam.
> A mondandójával viszont egyet értek...
>
> Mondjuk szoktam is itt kapni az ilyesmi felvetésekért :-)
>
>
> KJ
>
> --------------
>
> Szia,
>
> Dédnagyapám az 1920-as években kirakatrendezőként dolgozott a
> Divatcsarnokban. Hamar beletanult az üzlet fortélyaiba, ezért 1928-ban úgy
> döntött, saját kis méteráruboltot nyit.
>
> A bolt gyorsan beindult, jöttek a vevők, és 1929-ben a Nagy Gazdasági
> Világválság. Az emberek nem kerestek többé minőségi textileket, a bolt
> csődbe ment, dédnagyapa pedig úgy döntött olyan üzletbe vág inkább, amire
> mindig szükség lesz: zöldségesboltot nyitott.
>
> Megkereste a környék legjobb termelőit, dübörgött az üzlet. Később nyitott
> még egy méteráruüzletet, még egy zöldségest, megnősült és sorra születtek a
> gyerekei. Jött a háború. Az embereknek kevesebb pénzük volt, a dédit meg
> elvitték a frontra, a boltok lassan leépültek csak egy kis zöldséges maradt
> meg.
>
> A háború után ismét lett másik bolt, és a papa éttermet nyitott, 47-ben
> megvett egy egész strandot. Ekkorra már 8 gyereke volt, volt kit etetnie.
>
> Hatalmas tervei voltak. Báltermet akart építtetni, ahova a városból
> mindenki járhat táncolni. Meg is kezdődtek az építkezések.
> Ekkor az egészet államosították, és mindent elvettek az akkorra már 12 fős
> (!) családtól, a kamrából az utolsó befőttet is. A papát meg elvitték a
> börtönbe pár hónapra, mint rendszerellenes elemet.
>
> ----------
>
> Nehéz ma vállalkozni? Nehéz talpraállni? Nézőpont kérdése.
>
> ----------
>
> Kifogásokat mindig könnyebb találni, mint TENNI valamit a megoldásért.
>
> Ilyen a kifogások természete.
> Ha felsóhajtasz, hogy "hát nem is tudom, mit akarok", máris ott terem egy
> konzerv kifogás, amivel eltakarhatod a szemed, befoghatod a füled, és
> levédheted a hátsód, nehogy bárki úgy gondolja, te nem akartál megtenni
> mindent.
>
> Ez egyébként a bevált recept arra, hogyan ne haladjunk előre:
>
> 1. Keress 3-4 közhelyet.
> Ha nem jut eszedbe semmi jó, válogass a "Közhely TOP 3"-ból.
> "Az embereknek nincs pénze, nem vesznek semmit"
> "Ilyen magas adók mellett semmit nem lehet csinálni."
> "Én nem tudok nyomulni"
>
> 2.
> Ha úgy érzed a lelkiismereted piszkálni kezd,
> mormold el őket az orrod alatt.
>
> 3.
> Másoknak is add át őket, nagy sóhajtások közepette, hogy
> "hát nincs mit tenni, ilyen a világ"
> vagy jó hangosan érvekkel és számokkal alátámasztva,
> hogy nekik is elmenjen a kedvük (ha volt egyáltalán)
>
> Végülis a recept beválik: Miért tennénk bármit is?!
>
>
> Keressünk továbbra is hagyományos módon munkahelyet, 200 helyre beadva az
> önéletrajzot, vállaljunk képzettségünknél (és reményeinknél, vágyainknál,
> fizetési igényeinknél) alacsonyabb szintű állásokat.
>
> Dolgozzunk azért, hogy hó végére minden sárga csekk be legyen fizetve.
>
> Várjuk a GYES-t és a családi pótlékot minden hónapban, és reménykedjünk,
> hogy egyszer hátha megemelik.
>
>
> Anno töriórán nagyon sajnáltuk a jobbágyokat, akik szegények a földesúrnak
> dolgoztak és még tizedet is fizettek.
> Most alkalmazottként szó nélkül levonják a fizudból a 38%-ot...
>
> A különbség csupán az, hogy akkor nem lehetett dönteni, hogy a jobbágyok
> vagy földesurak oldalán állsz.
> Hogy Isaura vagy Leonsio szeretnél lenni.
>
> -----------
>
> Most viszont csakis TE választod meg a szerepedet.
>
> -----------
>
> Mit szeretnél?
>
> Megvárni az ideális időpontot, amikor ráérsz, kicsit több energiád lesz,
> kicsit nagyobbak lesznek a gyerekeid, kicsit jobb lesz a kormány,
> alacsonyabbak az adók, stabilabb a világgazdaság, naposabb az idő?
>
> Ez az időpont nem létezik!
>
> Ha mégis be akarom magamnak mesélni, hogy
> "ebbe most nem vágunk bele, megvárom a jobb időket",
> akkor mindig dédnagyapámra gondolok és a 29-as válságra,
> a világháborúra, az államosításra...
> Ha ő akkor képes volt újra meg újra talpraállni,
> akkor nekem most kutya kötelességem befogni a számat
> és tenni a dolgomat.
>
>