[elektro-etc] Ha nem igaz, akkor is jó

[Kaczmarek Edvard]

Fell Bandi kommentje innen: 
http://varosban.blog.hu/2010/09/13/sztrajkolnak_a_taxisok_budapesten


Megyek haza, az iszonyat széles kocsibejárómban egy taxi áll 
keresztben. Megállok még az úton, kiveszem a táskámból a 
diktafont, felvételre kapcsolok, s odasétálok a taxishoz. A taxis 
telefonál. Odaszólok neki a legkedvesebb hangomon, hogy legyen 
szíves elállni a kocsibejárómról. Erre félvállról undok hangon 
odaveti, hogy utasra vár. Meg egyébként is nem látom, hogy éppen 
telefonál?
Ráparkoltam az autójára de úgy, hogy az útra nem tudott kijönni a 
kocsimtól, a fáktól se előre, se hátra, a járda meg keskeny, így 
azon sem fért el. Kiszálltam a kocsimból, bezártam az autót, 
besétáltam a házba. Ledobtam a ruháimat, s bevágtam magam a kádba.
A házam elég fura építésű. Az utcai frontra nyílik a konyha meg a 
fürdőszoba ablak. Úgy gondoltuk, hogy a nappaliból meg a hálóból 
inkább a kertet szeretnénk látni. Szóval döglök a kádban, áztatom 
magam a meleg vízben, beszűrődik az utcazaj. Csengetnek. Kimegy az 
asszony, ott áll a kapuban a taxis, s mondja, hogy szeretne 
elmenni, de nem tud. A férjem most nem ér rá, mondta a nejem a 
létező legundokabb hangján, s azzal ott is hagyta a 
szerencsétlent.
Eltelik egy fél óra, hallom a nyitott ablakon keresztül, hogy 
megérkezik egy autó. Persze a kádból nem látok ki az ablakon, így 
felálltam, s óvatosan kilestem. Egy rendőrautó állt a ház előtt. 
Megint csengetnek, megint kimegy az asszony. Még az előzőnél is 
undokabb hangon, valami egészen valószínűtlen flegmasággal arról 
biztosította a rendőröket, hogy ő nem vezetheti a férje autóját, 
pláne nem állhat be vele a kapun, s azzal ott is hagyta őket.
Kimásztam a kádból, felvettem a pálmafás lötyögős térdnadrágom, 
strandpapucs, szalmakalap. Rátűztem a mobilt meg a diktafont a 
kisgatyára, s kezemben egy sörrel kisétáltam a kapuhoz. 
Bemutatkoztunk, lefutottuk az udvariassági köröket. Mondja a 
rendőr, hogy el kellene állni, mert nem tud elmenni a taxis. Én 
meg mondtam a rendőrnek, hogy márpedig én nem fogok elállni a 
saját kocsibejárómból! Erre a taxis azt mondta, hogy akkor 
elszállítatja az autómat. Erre azt mondta a rendőr, hogy abból 
szerinte baj lesz! Egyébként is csak a saját költségére teheti 
meg, mert ez nem a rendőrség dolga.
- De miért nem áll el az útból? - kérdezte tőlem a rendőr.
- Már megittam egy sört - lötyögtettem meg a majdnem üres dobozt.
- Öt métert azért mehet azzal az autóval - mondta megoldást 
keresve a rend őre.
- De hát miért nem állt el a taxis, mikor szóltam neki, hogy útban 
van? - kérdeztem.
- Nem szólt! Csak rám parkolt! - üvöltötte a taxis magából 
kikelve.
Ekkor leakasztottam a nadrágomról a diktafont, s visszajátszottam 
az érintett részt.
A taxis megsemmisült.
- Semmiképp se üljön autóba, ha ivott! - mondta hangjában némi 
színpadias komorsággal a rend őre.
- Akkor hazamegyek - mondta a taxis.
Ekkor fogtam a mobilomat, és felhívtam az egyik barátomat. 
Kihangosítottam a telefont:
- Te Sanya! Mennyiért vinnél le nekem egy autót Debrecenbe?
- Á, most nem arra megyek - jött a válasz.
- Hová mész?
- Miskolcról kell elhoznom egy kocsit.
- Nekem az is jó lesz, ha oda viszed, majd rád csörgök, ha 
aktuális.
Elraktam a mobilt, és odaszóltam a taxisnak: Na most próbálj meg 
hazamenni!
(A rendőrök helyeslően bólogattak.)
Ott ült a taxis a kocsijában a ház előtt. Olyan fél nyolc felé 
engedtem el.
Másnap reggel!