[elektro-etc] uj alkotmany istennel

[gyapo]

>Elfelejteni nem szabad, de megbocsajtani lehet.
>Nem kötelezõ, a bûnbánat nem vonja magával automatikusan a
>megbocsájtást. Elfogadom, megértem azt is, aki nem tud megbocsájtani,
>de az ugyan úgy cipeli a terhet élete végéig.

Szerintem mindenki cipeli, csak nem mindegy, hogy 
az elete tovabbi reszere milyen hatassal van. 
Mert a cel az lenne, hogy ne legyen bun, vagy 
minel kevesebb. Tehat alapvetoen meg kell elozni, 
ezt csak nevelessel lehet, mert a gyerek nem 
tudja mi az, ha nem sikerult, akkor viszont orok 
peldakent lebegjen a szeme elott az elso 
elkovetett, es ez tartsa vissza a tovabbiaktol. 
Ennek erdekeben nincs megbocsatas, nincs felejtes, bunbanat lehet, az hasznos.
Sokkal jobb egy olyan kozossegben elni, ahol el 
se kovetik a bunoket, mint egy olyanban, ami tele 
van "megbocsatott" bunokkel, azok mar el vannak kovetve.

>Kevés, igyekezzen jóvá tenni. Valakinek vagy van lelkiismerete, vagy
>nincs. Ha nincs, nem igényli a megbocsájtást, akár még bûnnek sem
>tartja amit elkövetett. Vele kapcsolatban értelmetlen megbocsájtásról
>beszélni. Akinek meg van, az cipeli élete végéig.

Ez a jovatetel is egy humbug. Lehet karterites 
meg kartalanitas, de ott van benne, hogy a kar 
megtortent. Azt nem lehet jovatenni. Lehet penzt 
adni valakinek, akinek egy tamadas kovetkezteben 
megbenultak a labai. Attol tud majd jarni? Hegyet 
maszni, focizni, biciklizni? Hogyan lehetne 
barmire atvaltani azt az elveszett lehetoseget, 
hogy az egyetlen eleteben mindezektol 
megfosztotta valaki, aki majd jol megbanja, meg 
jovateszi a bunet? Sehogy. Megelozni kell, es 
ennek kell mindent alarendelni, a megbocsatas meg 
hasonlok mind ez ellen dolgoznak.
A gyilkosnak se bocsatunk meg, hanem jol 
becsukjuk, mert ezzel tudjuk megelozni a 
kovetkezot. Es aki mar egyszer, ott nagyobb a valoszinuseg a kovetkezore.

>Meg nem történtté tenni, nem lehet, de jóvá tenni meg lehet és kell
>próbálni, szerintem.

Lehet, hogy nem azonosak a fogalmaink, mit ertesz jovatetelen?

>A családunkban volt valaki, sokkal az én születésem elõtt, aki
>tizenévesen, az apjától elcsórt pisztollyal, véletlenül lelõtte az
>unokatestvérét. (Nekem örök példa az otthoni fegyvertartás ellen.)
>Gondolod õ, vagy az apja el tudta felejteni valaha? Kioltotta egy ember
>életét, ettõl õ egy elvetemült gyilkos lett, akinek egész életében
>bûnhõdni kell?

Tizenevesen meg eleg fiatal az ember, inkabb 
gyerek, sajnos akkor meg nem alakult ki a 
szemelyisege teljesen, ezert a torveny is a szulot veszi elo ilyenkor.
A bunhodes fontos azoknak, akik szandekosan 
kovetnek el valami bunt. Szerintem a "normalis" 
ember pl. nem lop a boltban, nem tamad meg 
ejszaka a parkban senkit, ilyesmi eszebe sem jut. 
Tehat a normalis ember ilyenek miatt nem is fog 
bunhodni. Aki ilyet elkovet, az meg miert 
bunhodne? Ha kepes a bunhodesre, tehat a bunet 
megbanni es sajnalni, akkor miert kovette el 
(kiveve ha skizofren vagy be volt 
rugva/drogozva)? Nekem ez nem jon ossze. Ha 
ilyenre sikerult nevelodnie, akkor sajnos mas 
eszkozt kell bevetni, egyreszt a kizaras a 
tarsadalombol (borton), masreszt a cipelest az 
eszeben tartani, hogy ha az erkolcs nem tartja 
vissza, akkor legalabb ez legyen visszatarto ero, 
hogy ne kelljen elete vegeig bortonben ulnie. Ha 
ez sem tartja vissza, akkor marad az eletfogytiglan.
Nem lehet ilyet elfelejteni termeszetesen. A 
megbocsatott bun se felejtodik el, a 
karterites/kartalanitas/jovatetel utan se 
felejtodik el, csak a megbocsatas letakarja, 
csokkenti a sulyat, elvesziti az elrettento erejet.

Udv.: gyapo

gyapokuk at cfwpont.hu