[elektro-etc] vorosiszap fejlemenyek

[jhidvegi]

Balázs Bámer wrote:

> Nem hiszem, hogy nálunk kezdték ezt az eljárást, illetve csak nálunk
> lenne ilyen tároló. Így több helyen lehet legalább három évtizedes
> tapasztalat az ilyen rendszerek viselkedéséről. Ha volt már másutt

Nálunk 42-ben indult a timföldgyártás, szóval csak nálunk is már régebbi a 
tapasztalat, mint 3 évtized. Azt nem jegyeztem meg, hogy az eljárásnak mi a 
neve, de valami 100 év körülire emléxem. A lényege, hogy a bauxitot nátronlúg 
olvadékban "főzik" valami 250 fok körüli hőmérsékleten, és így ki tud oldódni az 
aluoxid. A maradéknak majdnem a fele vasoxid, attól vörös. Ennek jó esetben 
néhány százalékát hasznosítják.

A régi (itt is megvalósult) technológiában ellenáramú vízzel kimossák a 
vörösiszapból a nátronúg zömét, a többit leírtam.
Vannak újabb technológiák, amikben a közömbösített vörösiszapból kipréselik a 
vizet. (Erre több eljárás is van pl a szennyvíztisztításban, egyfélét láttam is 
a 80-as években északpesten, vákuummal dobszűrés...)

Olyan viszont sehol nincs, hogy a régi technológiájú termelést átállították 
volna erre a biztonságosra.

> ehhez hasonló, nyilvánosságra került eset, akkor itt is van felelős,

Ilyen ülepedős vörösiszapos eset, ami most itt történt, úgy tudom, még sehol a 
világon nem történt. Ebből most lehet tanulni. Nem állítom, hogy az történt, 
amit én leírtam, de valami biztos, ami nem evidens.

Viszont az is elgondolkodtató (ez jogi vonatkozás), hogy ha megváltoznak a 
műszaki feltételek, az ellenőrzési előírások, azért, mert a régiek nem 
megfelelők, ezeket nem lehet visszamenőleg, a korábbi ellenőrökre, üzemeltetőkre 
érvényesnek tekinteni. Így értettem, hogy ha ez megtörténik, ennek - szerintem - 
az a jogi folyománya, hogy a jelen esemény miatti felelősség bárkire nézve is 
megszűnik.

> eddigi tapasztalatok alapján, mert ez a mennyiség még akkor is
> veszélyes lenne, ha tiszta víz lenne. Ha ez nem történt meg, ismét van
> felelős.

Épp azt próbáltam feszegetni, hogy itt más az ábra, mintha sima hidrosztatikai 
nyomásnak kitett gátról lenne szó.

A dolog lényege, hogy a méretek növekedésével a folyamatok elvileg is érdekesen 
mások. Ahogy hétköznapi gondolkodással egy földrengés alkalmával lezajló 
folyamatok se érthetők, úgy itt is már lehet ilyesmire hajazó folyamat. Tehát 
egy többtíz méter vastag rétegű, kézbe véve szinte szilárdnak tűnő anyag ezeken 
a mélységen, ezeken a nyomásokon és méretekben lehet, hogy már nem tekintendő 
szilárdnak. Ezt lehet, hogy nem vették figyelembe. Ez nem úgy nem szilárd, mint 
a gyurma vagy tészta, hogy kúszik, hanem úgy, hogy tartja magát egy darabig, 
aztán megcsusszan. Ez baromi nehezen modellezhető, és főleg nem 
prognosztizálható, ahogy a földrengés sem. El tudom képzelni, hogy gátat is tök 
más elvek alapján kell ilyenre méretezni. Pl úgy tudom elképzelni, hogy nagy, 
lankás belső rézsü kell, nem pedig nagy külső támaszú, belül relatíve meredek 
medencefal.

hjozsi