[elektro-etc] Tomcat...

[Benedek István]

pilt down wrote:
> Jól értem,hogy itt azoknak adsz életvezetési tanácsokat,akiknek
> például
> elgázosították kisfiát-kislányát,feleségét,Dunába lőtték nagyszüleit,
> vagy aknára küldték egyik nagybátyját,férje Radnótival feküdt egy
> sírban csupán
> azért,mert zsidónak születtek?

Életvezetési tanácsaim nincsenek számukra, nem vagyok rá alkalmas sem 
felhatalmazott, nem tudom hol olvastál ilyesmit.

> Milyen tanulságokat kéne NEKIK levonni?Mit tegyenek ŐK helyre
> önmagukban?

Azt, hogy akik a családi tragédiájukat okozták, zömmel már nem is élnek, egy 
részük meglakolt a bűneiért, néhány tettes, felelős, elkövető (mikor, 
melyik) pedig - talán - még bujkálhat valahol.
A ma élő embereknek gyakorlatilag semmi közük a történtekhez. Természetesen 
nagyon sajnáljuk mindazt ami történt, de ennél többet nem tehetünk, mint 
annyi más, szinte mindennapi megrettentő tragédiával kapcsolatban sem! 
Ellenben az orrba-szájba tukmálás, a mindenkire egyaránt kötelező 
sajnálkozás, az évfordulók évfordulói és a hetente sorra következő 
megemlékezések egy idő után ellenszenvet válhatnak ki azokból is, akik 
kezdetben együtt gyászoltak az elszenvedőkkel. Mint ahogy a szeretetet sem 
lehet megkövetelni, a részvétet sem, kierőszakolni. Mert hamar ellenkező 
érzelmeket ébreszt! Tehát kinek éri ez meg, ha nem azoknak, akik elsősorban 
üzleti alapon, vagy egyéb "jól felfogott érdekből" teszik? El lehet 
gondolkodni!
Szóval csak megismételni tudom: gyászolni és a szeretteinkre emlékezni csak 
szerényen, csendesen, saját lelkünkkel "karöltve" érdemes, nem pedig 
harsányan, mások orra alá dörgölve, a csapból is folyatva, ahogy ezt 
láthatjuk.
Nem akarok senkit megbántani, de én ezt gondolom.

Üdv:I.