[elektro-etc] vizecske...

[Karoly Kovacs]

Nalunk (Also-Ausztria) 1,26 Euro + AFA az ara.

A franciaknal kulonben erdekes a viz kerdes. Azt nem tudom, hogy
egy haztartasban mennyit kell naluk fizetni, de Franciaorszagban
a forradalom ota az alapveto emberi jogok koze tartozik az ingyenes
vizhez valo jutas. Azaz pl. minden faluban van kozkut, amely ingyen
hasznalhato (vesd ossze a magyar falvakban lelakatolt kozkutakkal!...)

Karoly

-----------------------------------------------------
"Houston, I am the problem!"



----- Original Message ----
> From: Kovács József <kj at faldeko.hu>
> To: elektro-etc at tesla.hu
> Sent: Wed, May 12, 2010 8:05:27 PM
> Subject: [elektro-etc] vizecske...
> 
> Egy fórumos hozzászólásból...

------

A múlt héten megjelent egy 
> cikk a penzcentrum.hu 
> honlapon, mely a magyarországi vízdíjakat vette górcső alá. Az elemzés szerint a 
> legalacsonyabb víz- és csatornadíj Debrecenben van, ahol a lakók 512 forintot 
> fizetnek köbméterenként. Ha tovább böngésszük az adatokat, akkor az ország többi 
> részén a következő díjakkal szembesülünk: Miskolc 567 Ft/m3, Budapest 568 Ft/m3, 
> Szeged 583 Ft/m3, Pécs 686 Ft/m3, Siófok 997 Ft/m3, Salgótarján 1004 
> Ft/m3.

Arra gondoltam, hogy talán érdemes megvizsgálni az ügyet európai 
> viszonylatban is. A múlt hónapban megjelent National Geographic (NG) magazin 
> adatai szerint, egy köbméter víz és a csatornadíj ára 220 forintos dollárral 
> számolva Rómában 110 Ft/m3, Amszterdamban 205 Ft/m3, Madridban 136 Ft/m3, míg 
> Helsinkiben 268 Ft/m3. Ami legjobban közelít hozzánk az Belgium a maga 521 Ft/m3 
> -vel és Dánia a 754 Ft/m3 -es szolgáltatási díjával.

És hogy teljes 
> legyen a kép. A NG adatai szerint az Egyesült Államokban San Diegoban a 
> legdrágább a szolgáltatás, ahol 363 forintnyi dollárt kérnek egy köbméterért, 
> Ausztráliában Sydney áll az élen 355 Ft/m3-rel, Japánban Kumamoto vezet 228 
> Ft/m3-rel, Ázsában Szingapur 134 Ft/m3-rel, Afrikában pedig Windhoek 92 
> Ft/m3-rel.

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Vajon hogy lehet 
> az, hogy nálunk, a jó minőségű és nagy mennyiségű édes- és termálvíz hazájában 
> még világviszonylatban is ilyen irreálisan magas vízdíjak vannak? Hogy lehet az, 
> hogy a vízben jóval szegényebb országokban is alacsonyabb a víz ára mint 
> nálunk?

Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor megállapítható, 
> hogy nem csak Magyarországon, de Európa nyugati felén is, a XX. század végéig a 
> víz közösségi tulajdonnak és nem piaci terméknek számított, ezért aztán 
> vízközművek is közösségi tulajdonban működtek. Azonban az elmúlt húsz évben 
> egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek 
> korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz a 
> XXI. század stratégiai eleme.

Az előrejelzésekkel párhuzamosan egyre több 
> multinacionális óriáscég jelent meg a víziközmű-szolgáltatások piacán, pedig a 
> vízszolgáltatás magánkézbe adása továbbra sem volt indokolt, hisz azt semmilyen 
> gazdasági ok támasztotta alá. Egész egyszerűen azért, mert az ilyen jellegű 
> piacokon versenyhelyzet nem jöhet létre. A víziközmű-szolgáltatás természetes 
> monopólium, azaz a méretgazdaságosság okán egy adott termelési szint olcsóbban 
> állítható elő egyetlen vállalat által, mint több vállalat termelésének bármiféle 
> kombinációjával.

....

Ha megnézzük az itthoni helyzetet, akkor 
> látható, hogy a honi vízkészlet privatizációja még 2007-ben kezdődött, amikor is 
> Fodor Gabriella, akkori környezetvédelmi és vízügyi miniszter a vagyontörvény 
> második változatát is beterjesztette a parlament elé. Az elfogadott törvény a 
> regionális vízközműveket kivonta a tartósan állami tulajdonban maradó cégek 
> köréből és ezzel megnyitotta az utat a vízvagyon privatizációja felé.

Az 
> elfogadott szabályozás hatására a vízmultik az elmúlt években Magyarországon is 
> megjelentek, és kisebb-nagyobb tulajdonrészeket szereztek számos korábban 
> tisztán önkormányzati tulajdonú vízműtársaságban. Mára már ott tartunk, hogy 
> Magyarországon a vízszolgáltatás negyven százaléka részben vagy egészében 
> privatizált vállalatokon keresztül történik.

A már privatizált 
> szolgáltatókat jelenleg két francia cég Veolia Eau és a Suez Environnement 
> uralja, amelyek egy, a Gyurcsány-kormánnyal kötött háttéralku eredményeként 
> felosztották maguk között a magyar piacot. A megállapodás értelmében a Dunától 
> nyugatra lévő rész a Suez, míg a keletre lévő a Veolia érdekkörébe 
> került.

A két cég egyébként a világ legnagyobb, francia gyökerű 
> multinacionális víziközmű-szolgáltatója. Jelenleg ez a két vállalat ellenőrzi a 
> globális vízpiac közel negyven százalékát, összesen százötven országban vannak 
> jelen. Magyarországon a Suez Environnement Pécsen túl a Fővárosi Vízművekben, 
> míg a Veolia Eau a Szegedi Vízműben, a Fővárosi Csatornázási Művekben, a 
> Salgótarjáni Csatornaműben és az Érd és Térsége Vízi Közműben szerzett 
> befolyást, de az érdekkörükön belül már bevásárolták magukat több tucat kisebb 
> vízművállalatba is.

A multicégek terjeszkedését segítő hazaárulók nem 
> csak Elqró regnálása, hanem Bajnai országlása alatt is tovább folytatták a 
> romboló tevékenységüket. Ekkor már nem csak a szolgáltató cégeket, hanem magát a 
> vízvagyont és a vízhasznosítást is el akarták herdálni.A Magyar Nemzeti 
> Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleményében ismertette a Nemzeti 
> Vagyongazdálkodási Tanács azon határozatát, mely az egyes, állami kézben lévő 
> regionális víziközmű-társaságok átalakításáról szólt. E szerint az 
> Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adták volna 
> a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és a Duna Menti Regionális Vízmű 
> Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét.

A regionális vízművek 
> átszervezése mögött, azonban nem költségcsökkentési, vagy minőség növelő szándék 
> állt, hanem az, hogy az öt regionális víziközmű-társaságból két vállalatcsoport 
> alakuljon ki a Duna két partján Ezért lett volna szükség az egységes vízbázison 
> szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen 
> alátámasztható leválasztására.

Az MNV döntése ellen maguk az érintettek 
> is tiltakoztak, de a privatizációs tervek országos szinten is felháborodást 
> keltettek. Oszkó Péter akkori pénzügyminiszter természetesen azonnal cáfolta a 
> vízvagyon multiknak való átjátszását, azonban azt valahogy elfelejtette 
> hozzátenni a mondókájához, hogy ő volt az egyik vezetője annak az Oppenheim és 
> Társai - Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi irodának, aki 2003-ban 
> tanulmányt készített "A regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja" 
> címmel. Ez az apró tény pedig, azért valljuk meg már akkor is erősen 
> megkérdőjelezte Oszkó szavainak a hitelét.

Végül a tiltakozások hatására 
> az átszervezések nem történtek meg, de a multicégek továbbra ugrásra készen 
> várnak arra, hogy szolgáltatás felügyelete mellett, az első adandó alkalommal 
> felvásárolják a közösségi tulajdonban lévő vízvagyont is.

Persze most a 
> liberáltak jöhetnének azzal, hogy mit hőbörgünk, hisz nem a vízvagyon lett 
> eladva, hanem csak a szolgáltatás, ami biztosítja, hogy a víz eljusson a 
> fogyasztókhoz. Ráadásul a víz árát nem is a multik határozzák meg, hanem az 
> állami tulajdonú víziközművel rendelkező településeken a Környezetvédelmi és 
> Vízügyi Minisztérium, míg az önkormányzati tulajdonú víziközművek esetében az 
> illetékes önkormányzat képviselőtestülete.

És ebben igazuk is van. 
> Azonban a fenti duma csak arra jó, hogy elterelje a lényegről a figyelmet. 
> Tegnap beszéltem egy vízügyes szakemberrel, aki elmondta, hogy a nekünk 
> kiszámlázott víz ára alapvetően három fő tényezőből áll össze. A vízművek 
> először is fizet az államnak azért a vízért, amit kinyernek a földből, aztán van 
> egy üzemeltetési és fenntartási költség, ami által biztosítják azt, hogy a víz 
> kifolyjon a csapból, és végül az utolsó tényező, az a haszon, amit az állam 
> elvár a közműszolgáltatóktól. Ha megvizsgáljuk azt is, hogy az egyes tényezők 
> milyen arányban állnak egymással, akkor kijelenthetjük, hogy jelenleg messze a 
> legnagyobb részt a rendszer működtetése és fenntartása jelenti. Azaz az a rész, 
> ahová a multik már betették a lábukat.

De a szabadrablásnak itt még nincs 
> vége. Jól mutatja a rendszer gátlástalanságát a Fővárosi Vízművek esete is, ahol 
> olyan szerződést kötöttek a franciákkal, ami akkor is milliárdos sikerdíjat 
> garantál nekik, ha a vállalat maga nem is nyereséges. Ennek eredményeképpen 
> eddig összesen 30 milliárd forint sikerdíjat fizettek ki nekik a vízszámlákból 
> befolyt pénzekből. 2008-ban az is megtörtént, hogy a 2,5 milliárd forint 
> sikerdíj kifizetése után egyáltalán nem maradt nyeresége a Fővárosi 
> Vízműveknek.

Azonban érdemes megvizsgálnunk azokat a helyeket is, ahol 
> még nincsenek bent multik a rendszerben. A víz ott a magyarországi viszonyokhoz 
> képest valóban olcsóbb, de európai szinten még így is nagyon drága.

Vajon 
> ebben az esetben mi okozhatja európai összevetésben ezt a jelentős 
> különbséget?

A válasz egyszerű. A rajtunk eddig élősködő szoclib kormány 
> áldásosnak éppen nem mondható tevékenysége. Az, hogy a víz alaphangon is ilyen 
> pénzekbe kerül, annak okát legjobban a honi benzinárképzéssel lehet 
> érzékeltetni. Ott sem maga a termék az, ami drága, hanem a rengeteg adó és 
> járulék, amit az állam rápakolt még ilyen-olyan jogcímeken.

A víz 
> esetében is hasonló a helyzet. Mint már fentebb említettem az állam először 
> beszedi a pénzt magáért vízért, amit a köz tulajdonában lévő földből vesznek ki. 
> Aztán befolyik a fenntartásból és az üzemeltetésből származó munkabérek adói és 
> járulékai, a felhasznált anyagokból, kocsifutásból, és más egyebekből származó 
> adók és végül még az a haszon is, amit kötelezően a közműcégeknek meghatároznak. 
> Ez pedig összeadva ennyivel magasabb, mint bárhol máshol Európában.

Mint 
> látható az egész rendszer velejéig rohadt. Alaphangon már maga az állam is 
> lekarcolja a lakosságot, míg a szerencsétlenebb helyeken még a multik is 
> rápakolnak erre.

És a legszomorúbb az egészben az, hogyha jobban 
> körbenézünk, ez az egész vízügy, csak egy kis halom azon a szemétdombon, amit a 
> politikai elit az elmúlt 20 évben itt összehordott. Egy kicsiny kis probléma, 
> egy kiárult és teljesen tönkretett országban, ahol a hazaáruló vezetés 
> gátlástalanul képes volt hatalmi helyzetbe hozni idegeneket, tönkretéve a hazai 
> ipart és a kiskereskedelmet. Ahol egy multi azonnal kiváltságokat kap, miközben 
> téged száz forintért is meghurcol az adóhatóság, ahol a rendőrség és a bíróság 
> az idegenek érdekeit képviseli veled szemben.

Vajon meddig kell még ennek 
> így lennie?