[elektro-etc] vizecske...

[Kovács József]

Egy fórumos hozzászólásból...

------

A múlt héten megjelent egy cikk a penzcentrum.hu honlapon, mely a 
magyarországi vízdíjakat vette górcső alá. Az elemzés szerint a 
legalacsonyabb víz- és csatornadíj Debrecenben van, ahol a lakók 512 
forintot fizetnek köbméterenként. Ha tovább böngésszük az adatokat, akkor az 
ország többi részén a következő díjakkal szembesülünk: Miskolc 567 Ft/m3, 
Budapest 568 Ft/m3, Szeged 583 Ft/m3, Pécs 686 Ft/m3, Siófok 997 Ft/m3, 
Salgótarján 1004 Ft/m3.

Arra gondoltam, hogy talán érdemes megvizsgálni az ügyet európai 
viszonylatban is. A múlt hónapban megjelent National Geographic (NG) magazin 
adatai szerint, egy köbméter víz és a csatornadíj ára 220 forintos dollárral 
számolva Rómában 110 Ft/m3, Amszterdamban 205 Ft/m3, Madridban 136 Ft/m3, 
míg Helsinkiben 268 Ft/m3. Ami legjobban közelít hozzánk az Belgium a maga 
521 Ft/m3 -vel és Dánia a 754 Ft/m3 -es szolgáltatási díjával.

És hogy teljes legyen a kép. A NG adatai szerint az Egyesült Államokban San 
Diegoban a legdrágább a szolgáltatás, ahol 363 forintnyi dollárt kérnek egy 
köbméterért, Ausztráliában Sydney áll az élen 355 Ft/m3-rel, Japánban 
Kumamoto vezet 228 Ft/m3-rel, Ázsában Szingapur 134 Ft/m3-rel, Afrikában 
pedig Windhoek 92 Ft/m3-rel.

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Vajon hogy lehet az, hogy nálunk, 
a jó minőségű és nagy mennyiségű édes- és termálvíz hazájában még 
világviszonylatban is ilyen irreálisan magas vízdíjak vannak? Hogy lehet az, 
hogy a vízben jóval szegényebb országokban is alacsonyabb a víz ára mint 
nálunk?

Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor megállapítható, hogy nem 
csak Magyarországon, de Európa nyugati felén is, a XX. század végéig a víz 
közösségi tulajdonnak és nem piaci terméknek számított, ezért aztán 
vízközművek is közösségi tulajdonban működtek. Azonban az elmúlt húsz évben 
egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek 
korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz 
lesz a XXI. század stratégiai eleme.

Az előrejelzésekkel párhuzamosan egyre több multinacionális óriáscég jelent 
meg a víziközmű-szolgáltatások piacán, pedig a vízszolgáltatás magánkézbe 
adása továbbra sem volt indokolt, hisz azt semmilyen gazdasági ok 
támasztotta alá. Egész egyszerűen azért, mert az ilyen jellegű piacokon 
versenyhelyzet nem jöhet létre. A víziközmű-szolgáltatás természetes 
monopólium, azaz a méretgazdaságosság okán egy adott termelési szint 
olcsóbban állítható elő egyetlen vállalat által, mint több vállalat 
termelésének bármiféle kombinációjával.

....

Ha megnézzük az itthoni helyzetet, akkor látható, hogy a honi vízkészlet 
privatizációja még 2007-ben kezdődött, amikor is Fodor Gabriella, akkori 
környezetvédelmi és vízügyi miniszter a vagyontörvény második változatát is 
beterjesztette a parlament elé. Az elfogadott törvény a regionális 
vízközműveket kivonta a tartósan állami tulajdonban maradó cégek köréből és 
ezzel megnyitotta az utat a vízvagyon privatizációja felé.

Az elfogadott szabályozás hatására a vízmultik az elmúlt években 
Magyarországon is megjelentek, és kisebb-nagyobb tulajdonrészeket szereztek 
számos korábban tisztán önkormányzati tulajdonú vízműtársaságban. Mára már 
ott tartunk, hogy Magyarországon a vízszolgáltatás negyven százaléka részben 
vagy egészében privatizált vállalatokon keresztül történik.

A már privatizált szolgáltatókat jelenleg két francia cég Veolia Eau és a 
Suez Environnement uralja, amelyek egy, a Gyurcsány-kormánnyal kötött 
háttéralku eredményeként felosztották maguk között a magyar piacot. A 
megállapodás értelmében a Dunától nyugatra lévő rész a Suez, míg a keletre 
lévő a Veolia érdekkörébe került.

A két cég egyébként a világ legnagyobb, francia gyökerű multinacionális 
víziközmű-szolgáltatója. Jelenleg ez a két vállalat ellenőrzi a globális 
vízpiac közel negyven százalékát, összesen százötven országban vannak jelen. 
Magyarországon a Suez Environnement Pécsen túl a Fővárosi Vízművekben, míg a 
Veolia Eau a Szegedi Vízműben, a Fővárosi Csatornázási Művekben, a 
Salgótarjáni Csatornaműben és az Érd és Térsége Vízi Közműben szerzett 
befolyást, de az érdekkörükön belül már bevásárolták magukat több tucat 
kisebb vízművállalatba is.

A multicégek terjeszkedését segítő hazaárulók nem csak Elqró regnálása, 
hanem Bajnai országlása alatt is tovább folytatták a romboló 
tevékenységüket. Ekkor már nem csak a szolgáltató cégeket, hanem magát a 
vízvagyont és a vízhasznosítást is el akarták herdálni.A Magyar Nemzeti 
Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleményében ismertette a Nemzeti 
Vagyongazdálkodási Tanács azon határozatát, mely az egyes, állami kézben 
lévő regionális víziközmű-társaságok átalakításáról szólt. E szerint az 
Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adták 
volna a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és a Duna Menti 
Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét.

A regionális vízművek átszervezése mögött, azonban nem költségcsökkentési, 
vagy minőség növelő szándék állt, hanem az, hogy az öt regionális 
víziközmű-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján 
Ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli 
területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására.

Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, de a privatizációs 
tervek országos szinten is felháborodást keltettek. Oszkó Péter akkori 
pénzügyminiszter természetesen azonnal cáfolta a vízvagyon multiknak való 
átjátszását, azonban azt valahogy elfelejtette hozzátenni a mondókájához, 
hogy ő volt az egyik vezetője annak az Oppenheim és Társai - Freshfields 
Bruckhaus Deringer ügyvédi irodának, aki 2003-ban tanulmányt készített "A 
regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja" címmel. Ez az apró 
tény pedig, azért valljuk meg már akkor is erősen megkérdőjelezte Oszkó 
szavainak a hitelét.

Végül a tiltakozások hatására az átszervezések nem történtek meg, de a 
multicégek továbbra ugrásra készen várnak arra, hogy szolgáltatás 
felügyelete mellett, az első adandó alkalommal felvásárolják a közösségi 
tulajdonban lévő vízvagyont is.

Persze most a liberáltak jöhetnének azzal, hogy mit hőbörgünk, hisz nem a 
vízvagyon lett eladva, hanem csak a szolgáltatás, ami biztosítja, hogy a víz 
eljusson a fogyasztókhoz. Ráadásul a víz árát nem is a multik határozzák 
meg, hanem az állami tulajdonú víziközművel rendelkező településeken a 
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, míg az önkormányzati tulajdonú 
víziközművek esetében az illetékes önkormányzat képviselőtestülete.

És ebben igazuk is van. Azonban a fenti duma csak arra jó, hogy elterelje a 
lényegről a figyelmet. Tegnap beszéltem egy vízügyes szakemberrel, aki 
elmondta, hogy a nekünk kiszámlázott víz ára alapvetően három fő tényezőből 
áll össze. A vízművek először is fizet az államnak azért a vízért, amit 
kinyernek a földből, aztán van egy üzemeltetési és fenntartási költség, ami 
által biztosítják azt, hogy a víz kifolyjon a csapból, és végül az utolsó 
tényező, az a haszon, amit az állam elvár a közműszolgáltatóktól. Ha 
megvizsgáljuk azt is, hogy az egyes tényezők milyen arányban állnak 
egymással, akkor kijelenthetjük, hogy jelenleg messze a legnagyobb részt a 
rendszer működtetése és fenntartása jelenti. Azaz az a rész, ahová a multik 
már betették a lábukat.

De a szabadrablásnak itt még nincs vége. Jól mutatja a rendszer 
gátlástalanságát a Fővárosi Vízművek esete is, ahol olyan szerződést 
kötöttek a franciákkal, ami akkor is milliárdos sikerdíjat garantál nekik, 
ha a vállalat maga nem is nyereséges. Ennek eredményeképpen eddig összesen 
30 milliárd forint sikerdíjat fizettek ki nekik a vízszámlákból befolyt 
pénzekből. 2008-ban az is megtörtént, hogy a 2,5 milliárd forint sikerdíj 
kifizetése után egyáltalán nem maradt nyeresége a Fővárosi Vízműveknek.

Azonban érdemes megvizsgálnunk azokat a helyeket is, ahol még nincsenek bent 
multik a rendszerben. A víz ott a magyarországi viszonyokhoz képest valóban 
olcsóbb, de európai szinten még így is nagyon drága.

Vajon ebben az esetben mi okozhatja európai összevetésben ezt a jelentős 
különbséget?

A válasz egyszerű. A rajtunk eddig élősködő szoclib kormány áldásosnak éppen 
nem mondható tevékenysége. Az, hogy a víz alaphangon is ilyen pénzekbe 
kerül, annak okát legjobban a honi benzinárképzéssel lehet érzékeltetni. Ott 
sem maga a termék az, ami drága, hanem a rengeteg adó és járulék, amit az 
állam rápakolt még ilyen-olyan jogcímeken.

A víz esetében is hasonló a helyzet. Mint már fentebb említettem az állam 
először beszedi a pénzt magáért vízért, amit a köz tulajdonában lévő földből 
vesznek ki. Aztán befolyik a fenntartásból és az üzemeltetésből származó 
munkabérek adói és járulékai, a felhasznált anyagokból, kocsifutásból, és 
más egyebekből származó adók és végül még az a haszon is, amit kötelezően a 
közműcégeknek meghatároznak. Ez pedig összeadva ennyivel magasabb, mint 
bárhol máshol Európában.

Mint látható az egész rendszer velejéig rohadt. Alaphangon már maga az állam 
is lekarcolja a lakosságot, míg a szerencsétlenebb helyeken még a multik is 
rápakolnak erre.

És a legszomorúbb az egészben az, hogyha jobban körbenézünk, ez az egész 
vízügy, csak egy kis halom azon a szemétdombon, amit a politikai elit az 
elmúlt 20 évben itt összehordott. Egy kicsiny kis probléma, egy kiárult és 
teljesen tönkretett országban, ahol a hazaáruló vezetés gátlástalanul képes 
volt hatalmi helyzetbe hozni idegeneket, tönkretéve a hazai ipart és a 
kiskereskedelmet. Ahol egy multi azonnal kiváltságokat kap, miközben téged 
száz forintért is meghurcol az adóhatóság, ahol a rendőrség és a bíróság az 
idegenek érdekeit képviseli veled szemben.

Vajon meddig kell még ennek így lennie?