[elektro-etc] [elektro] Ha mar hutogep...

[jhidvegi]

Benedek István wrote:

> Így van! Kérdezd meg Józsit, hogy szokott-e hányni a kapor szagától!

Nem szoktam, mert kerülöm, mint macsek a forró kását, de nem járok tőle messze, 
ha töményen megtalál.

Pl volt, hogy albérletszerű helyen laktunk a barátnőmmel, és a lépcsőházat 
valaki megrakta kaporral. (Na meg még dohányoztak is ott rendszeresen, szóval 
tömény undor volt számomra az egész.)

Vettem a bejárati ajtó előtt néhány nagy levegőt, és levegővétel nélkül 
felrobogtam az egyszem emeletre, villámgyors ajtónyitás, és már csaptam is 
magamra az ajtót.

Tényleg párszor közel kerültem az öklendezéshez. Nagyon ki lehet ám valakivel 
b..ni gyerekkorában ilyesmikkel.

Egyszer szelíden rá akartak venni, hogy kóstoljam meg mégis a tökfőzeléket, 
hiszen annyi idő eltelt már.... Nagyon nem akartam, végül úgy voltam hajlandó, 
hogy a fürdőszobában, a mosdó előtt állva. Nem hánytam végülis, de elég közel 
voltam hozzá, kiköptem a cuccost, és azonnal szájöblítés az oda készített pohár 
vízzel. Pedig azt hittem, hogy le tudom nyelni majd.

Pedig bizisten nem vagyok finnyás. Volt már a számban benzin, nitro, tömény 
kénsav is jutott, meg kissé buggyant étel, savanyú tej, de ez a kapros dolog 
rohadtul nem okés.

Ezt még sosem tudtam megfejteni: a csemege uborkás üvegben ott a kapor, 
felismerem. De ezzel valami történik, hiányzik belőle az az anyag, ami az 
öklendezést és undort kiváltja. Simán megeszem. Szóval nem az állaga, 
kinézete... számít. Ettem már kapros-túróslepényt sötétben (tv-nézés közben) 
úgy, hogy nem tudtam róla, hogy van benne kapor. Nagy futás lett belőle, meg 
köpködés a háziasszony (rokon) legnagyobb megrökönyödésére. Persze akkor is még 
gyerek voltam.

hjozsi