[elektro-etc] [elektro] Ha mar hutogep...

[jhidvegi]

Benedek István wrote:

> Mondjuk, nekem fogalmam sem volt ezekről a sztorikról! Itt és most
> olvastam először a dolgok hátterét.

Mondom, hogy szerencsés ember vagy!

Sőt, ez másban is megnyilvánul. Állítom (bizonyítani nem tudom), hogy akinek 
sosem voltak evéssel kapcsolatos afférjai, nem akarták sem éheztetni, sem 
megtömni semmivel, annak megmarad az a veleszületett ösztöne vagy mije, hogy 
miből mikor mennyi elég, meg hogy éhes vagyok, jóllaktam... és ezzel együtt 
valszleg egy életre szóló normál testalkat.

Ezzel szemben, ha valaki tele van nemszeretem kajákkal, mert beletömték, vagy 
félve, hogy kisgyerekként éhenhal, a banántól a csokiig bármit próbáltak 
belediktálni szép szóval bár, de állandóan evés körül forgott az élete, annak 
elvész ez a természetes érzéke, és jó eséllyel alaposan meghízik.

Én pl sosem vagyok éhes a szó rendes értelmében, inkább egy olyan érzés tör rám, 
mint amikor a nem duracell macikból kifogy az elem. Ha intravénásan pótolnák az 
energiahordozókat, lehet, hogy ellennék evés nélkül akármeddig, legalábbis az 
éhség nem gyötörne. Vagyis anno ezt jól elkúrták. (Ma már az oka is világos, de 
ezt már nem taglalnám.)

> De akkor sem tehetek róla, hogy ritkán hányok, életemben talán csak
> 4-5 esetben fordult elő.
> Azért bocs.

Ez is összefügg a normális gyerekléttel. Aki érzi, hogy mikor elég, az nem eszi 
magát annyira túl, hogy hányás legyen a dologból.
Na persze piától is lehet ám hányni! :-) Ebben is azok a szerencsések, akik úgy 
tudnak részegek lenni, hogy max elalszanak az árokban vagy ahol vannak. Én 
baromi rosszul leszek, ha berúgok, nem is fordult elő 3-4-nél többször.

> Az a farok pedig, akit nyugtatni próbálsz, csak gúnyolódjon kedvére,
> hisz ez az éltető eleme! Nélküle megpusztulna a szerencsétlen és azt
> nem akarhatom.:))

Mivel a listán szenyózás tőlem sem áll távol, értem és érzem, hogy mi most 
köztetek az ábra. Az viszont nem esik jól, hogy én vagyok a témája.
Ezúttal szívesen kimaradnék subjectként is, érdemben pedig nem akarok beszállni. 
Nekem már mindkettőtökkel volt vérre menő vitám, olyan, hogy testközelben lehet, 
hogy a tettlegességig is elmentem volna. Most már valahogy nem nagyon van kedvem 
ilyesmihez. A ti vitátokat is simán törlöm, ha látom, mi folyik. Szerintem ez 
senkinek se jó.

Javaslatom: mindketten egyszerűen tojjatok a másikra, az idő majd segít.

hjozsi