[elektro-etc] [elektro] Ha mar hutogep...

[jhidvegi]

Hofferek Attila wrote:

> Egy százhúsz éves kínai mondta a hosszú élet titkéra, hogy talán az,
> hogy mindig kicsit éhes voltam. És van is benne valami. A nagy
> vércukorszintugrándozás viseli meg legjobban a szervezetet. A
> folyamatos, viszonylag alacsony szint a leghasznosabb a szervezet
> számára.

Ez egy jó dolog biztos, de az elérés módja biztos nem az, hogy jó sokszor 
keveset egyek.

Érdekes tapasztalatom van: amióta csinálom ezt a salátázós-gyaloglós módit, 
azóta erőteljesen változott a cukorszint-ingadozásom is.

Korábban volt, hogy azért mentem el egyet gyalogolni, mert mértem egy tizensok 
(12-16 közötti) cukorszintet, és ezt legyalogoltam 6-8 közöttire. Ez jó nagy 
változás.

Most meg az van, hogy a startérték is már 6-7 között van, néha 5,5-öt is mértem, 
és a megérkezési érték többnyire 4,4-5 között. (Ha nagyon nyomatom, lemegy 
rövidebb időre 4,2-re is.). Szóval a visszirányú energiafelhasználás valahogy 
megerősödött, egyúttal jelentősen lecsökkent a max-min különbség is. Mindez úgy, 
hogy tényleg naponta csak 2-szer szoktam enni - ha nem számítjuk, hogy inni 
szoktam sokkal többször is, tejesteát kb 10%-nyi tejjel, de néha tej nélkül. 
(Nincs benne cukor, csak édesítőlé, mert valahogy nekem nem mén a kesernyés íz.)

Ebből azt vonom le, hogy ha valaki egészséges, és nem nyomja tele magát 
semmiféle gyorsan felszívódó cukrot tartalmazó étellel, akkor valszleg eleve nem 
túl nagy a vércukorszintjének az ingadozása. Az egészséghez meg kellhet valami 
mozgásféle, kinek-kinek mi jön be ebből. Az egy qrajó állapot, ha valaki képes 
tartósan futni vagy biciklizni.

hjozsi