[elektro-etc] bérkalkulátor 2010 /kitántorgók

[jhidvegi]

Szima Gábor wrote:

>> Kár gúnyolódni.
>
> Nem gunyolodas, csakhogy egy klasszikust idezzek:

De az volt.

>> Tungsram - veresegyház, suzuki - esztergom, Audi - győr (nem csak a 
>> régi
>> helyen dolgoznak), Hankok, mercedes az újabbak. Spinner - szekszárd,
>> Grundfoss - tatabánya, elfelejtettem nevű festőüzem - Kisbér, 
>> ventillátorgyár
>> - Tapolca,  és biztos van még jó sok, csak én ugye kevéssel találkozom, 
>> mert
>> csak apró vagyok, mint gazdasági valami, és a memóriám is szerény.
>
> Tegye fel a kezet az, aki ezekbol preferal. Pl. beszallito, vagy

Vazze, csaknem olyanokat soroltam! Ezek közül a nagy autógyárakkal meg a 
gumigyárral nincs kapcsolatom, max olyanokkal, akik nekik szállítottak be. 
Az összes többiben dolgoztam. Nem úgy beszállítóként, hogy a termeléshez 
szállítottam be bármit, ezekben az is "beszállító", aki ott bármit javít, 
vagy termelőeszközt szállít be. Én az áramforrás vonalon voltam 
természetesen (hol máshol), vagy újat, vagy javítást végezve.

> Ezek nagy resze (pl,. mernyo, Han-Koka-kok) jelen pillanatban meg az
> altalunk belapatolt adokat kaszirozza.

Ez nem anulálja, hogy zöldmezős!

> Ezek rengeteg GDP-t "termelnek" ki azaltal, hogy ralepnek a termelok

Akkor is zöldmezősek, és fura módon elég jelentős magyar termelői 
beszállítókkal bírnak. Tapasztalom a polcokon, szóval ez nem csak 
ráolvasás!

> Kivancsi lennek az aranyokra, amiket ezek (es masok) kepviselnek.
> GDP, _nalunk_ befizetett adok, _hazai_ munkasok berei, stb.

Tudom, el kell térni a tárgytól.
A tárgy az volt, hogy nincs is ilyen. Most meg jössz ezekkel a 
szövegekkel. Miért kell ezt így csinálni mindig?

A bevásárló központok létét a vásárlók szabják meg. Ha mindenki cipekedne 
a régi módon a szaros egypénztáras közértekben az utcán kilógó sorokban 
álldogálva, és buszmegállókban tömörödködve szívesebben, akkor ezek üresek 
lennének. Valamiért ezt a módit, amit ezek a mindenki által szavakban 
gyűlölt, ám mégis zömmel ezekben vásároló mindenki kedveli, használja, 
ergo eltartja. Kit lehet tehát hibáztatni?
Ahogy az autógyárakat is hibáztathatják a suszterek, mert amikor mindenki 
gyalog járt, hú de sok cipőt lehetett csinálni meg javítani.

Nem baj, el fog múlni ez a gyűlölködés, lenyomja az élet, a valóság. Lehet 
régi módikat visszasírni, csak nem lesz hatásos. Nekem nem kell a 
zacskóstejes, cigarettával a szájában kiszolgáló kiszolgáló, aki kegynek 
tekintette, hogy a szart az orrom alá cseszhette, és ha nem tetszett 
valami, még ő volt felháborodva. Ahol a vevő csak egy szükséges rossz 
volt, és kényszerült, hogy bemenjen ezekbe a drágalátos közértekbe. Akkor 
is szar volt ezekben vásárolni, amikor kedvesek voltak az eladók.

Kénytelen voltam minszkben megtapasztalni egymás mellett a kétféle módit. 
Kisközért, gyomoridegem lett tőle. Sorbanállás, hogy a portékát 
kiválasszam. Még csak cetlit se írtak, megmondták, mennyit kell fizetni 
amott. Ott bemondásra tehát megcsinálták a pénztárgéppel a cetlit, nekem 
(illetve aki tudott oroszul, együtt voltunk) ott kellett felsorolni, hogy 
miből mennyit kell beírni. Cetlivel megint sorbanállni, hogy kiadják az 
árut. Kösz, nem kérek belőle! Ott is el fog múlni, mert volt jóval nagyobb 
forgalmú, korszerű kiszolgálással működő, óriási választékú szupermarket 
is, parkolóval, mindennel, ami ilyenekben szokott lenni.

Ott az volt a fura, hogy egyszerre voltak jelen a modern dolgok a Mo-on 
rég elfelejtett, akár 50-es évekbeli dolgokkal. Pl láttam olyan 
teherautót, amit itt csak gyerekkoromban. Nem kiállítva, hanem menni a 
többi járművel együtt. Pokoli kényelmetlenül használható villamost, szinte 
létraszerű lépcsővel, ránézni is rossz volt. Ott persze nem visszafelé 
mentek, hanem ezek még ott maradtak. Az még félignél is jobban a régi, 
általatok áhított szocializmus szerint műxik, zömmel állami vállalatokkal. 
Azok meg belülről nagyon emlékeztetnek a régi magyar állami válallatokra. 
Ma egy bármilyen termelőüzemben az a termelési módi, amit ott láttam, ezer 
szabálynak nem felelne meg. Pl el lehet közlekedni a konvejor alatt olyan 
helyen, ahol épp halad a traktorfülke. Aki nem figyel, úgy lefejeli az 
éles lemezt, hogy zsákvarrótűvel kell összevarrni. Ez nálunk 
elképzelhetetlen. Minden úgy van, hogy basszaisten, nemérdekes, csak 
működjön. Mindenütt folyik a lé mindenfelé, pokoli zaj van, egy normális 
ajtó nincs sehol, drótkötelek csavarásával megoldott rugózású 
életveszélyes vasajtók, egy lovat agyon lehetne üttetni egy ilyennel.

Cserébe persze kontrollált létbiztonság, nincsenek koldusok, nincsenek 
munkanélküliek... Láttam dolgozni a földön kurva hidegben (egy 
előtérszerűségben) egy öregembert. Valami igen alkalmatlan szerszámfélével 
vert le felrakódásokat függesztékekről, egész nap ezt csinálta. Láttam 
akkora lóbaszó lyukat a közlekedési úton, hogy egy traktor kereke is 
belehuppant volna. Még csak jelölve se volt, egyszerűen tudni kellett, 
hogy az ott van, és nem belemenni se autóval, se tolató targoncával.

Az irodai ügyintézés a 60-as évekbeli magyar viszonyokon is túltesz. Azt a 
packázó bürokráciát, hatalom-mutagotást, hát azt a franc se kívánja 
vissza. A kecskeméti katonai reptérre könnyebb bemenni autóval, mint ide 
volt. Úgy védték azt a romhalmazt, mintha mindenki azt akarta volna 
lefotózni vagy ellopni. Persze a mérete lenyűgöző, város a városban. De 
iszonyú nyomasztó. A csepel vasmű vagy a ganz mávag a közelébe sem ért 
ebből a szempontból. Persze kénytelenek voltak beengedni a mai 
technológiákból és azok előállítóiból külföldről embereket, itt volt a 
kontraszt. Emitt a csöpögő konvejor, amott meg a számítógép a szekrényben, 
ami az egész hóbelevancot vezérli. A tagoszok még egy blankolófogót se 
láttak életükben, ez kiderült meló közben.

hjozsi