[elektro-etc] gyerekszáj

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Nálunk a garázsba beparkolás egy külön szertartás. Miután kiszálltam,
> a kis segítségemnek minden alklommal oda kell ülni a helyemre, és az
> összes létező lámpát végigpróbálgatni. Elakadásjelzőtől a féklámpáig.
> Minden alkalommal ugyanúgy.

Ez mennyi ideig tart? Mert, ha megvan pár perc alatt, akkor még hagyján, de én 
már aludtam el autóban majdnem az unokám mellett. Szóval istentelenül kitartó, 
és nehéz bármiről is lebeszélni. Az elalvásközeli állapot úgy jött létre, hogy 
ki akartam próbálni a csokigyár effektust. Amikor a nebulókat elviszik melózni a 
csokigyárba, de ez inkább arra való, hogy ehet, amennyit akar, mind, és 1-2 nap 
alatt úgy eltelnek, hogy szinte rá se bírnak nézni a csokira.

Hát ezt beszoptam, mert asszem végtelen ideig képes lenne próbálgatni 
ugyanazokat a kezelőszerveket, de most már a motorháztetőt is kinyitja, meg 
körbejárja az autót ezerszer, hogy tényleg villognak-e az indexlámpák.... Hát 
persze, hogy a motort is el kell indítanom, és tök szerencse, hogy a pedálokat 
nem éri el, és a sebváltó még nem keltette fel a figyelmét, a kézifékhez meg még 
nincs elég ereje.

> Hasonló ahhoz, amit Balázs írt, hogy az ismétlés biztonságérzetet ad a
> gyereknek. Ezért nem tartom jónak, hogy az anyukák jórésze unja ha
> kétszer ugyanaz a mese van, mindig másik kell, nálunk is van már
> lassan annyi mesekönyv, mint nekem szakirodalom :)

Ez nem biztos, hogy a biztonságról szól, de nem tudom, miről. Emléxem, én is 
rengeteg mesét hallgattam. Volt egy idős asszony, akinek fizettek azért hogy 
eljöjjön hozzánk, és meséljen nekünk. Nem kellett sok mesekönyv, de azokat jó 
sokszor végigmesélte. Etusnéninek hívták, már nagyobb gyerek voltam, amikor 
meghalt, és nagyon rosszul esett.

Hogy miért alakult úgy, hogy Etusnéni mesélt, az más tészta, de ha valaki nem jó 
a műfajban, tudom javasolni ezt a megoldást. Sokkal jobb, mintha egy olyan szüle 
mesél, aki rühelli az egészet. Ehhez végtelen türelem kell, szinte olyan ember, 
aki maga is szinte bele tud olvadni a mese helyszínébe. Legalábbis mint egy jó 
narrátor, vezeti a gyerek fantáziáját, sosem téved, jól hangsúlyoz, nem hagy ki 
részeket....

hjozsi