[elektro-etc] PC zaj

[jhidvegi]

Abraham Gabor wrote:

> Lemezjátszóknál általános teszt volt. Süketszobában,
> üres barázdára rárakták a tűt, kimenetre szintírót,
> aztán hanggenerátorral, teszthangszóróval végigmentek a hallható
> spektrumon. Szépen kijöttek a doboz, meg a kar rezonanciái.
> Egyszer valaki kiváncsiságból berakott a lemezjátszó helyére
> egy erősítőt. Annak a görbéin és szép hupnik voltak.

Ez az utóbbi dolog nekem mindig misztikus volt. Mármint az, hogy a hifi erősítők 
annyira nagy durranások, annyira spéci akármi kell hozzájuk, hogy minden 
szempontból jók legyenek, amikor mindössze 20Hz-től 20kHz-ig vagy nem sokkal 
tágabb tartományban kell működniük.

Ugyanakkor senki nem szokott pl egy szkóp bemenőfokozatáról áradozni, ahol 
egészen a megjelenítésig, amiben az eltérítő rendszer is benne van ugye, DC-től 
a sok MHz-ig kell egész jónak lennie, különben szart sem ér az egész.

A vicc számomra az, hogy olyanok, akik használnak ilyen eszközöket, szintén el 
vannak ájulva simán az ezeknél biztos semmivel se jobb hifi erősítőktől.

Más kérdés a teljesítmény. Lehet, hogy ezekben a mérőerősítőkben nincs 
számottevő, nagyobb teljesítményűt meg nem szokás csinálni. Ezt nem tudom.

> Ahogy fejlődik a méréstechnika, egyre több csodáról derül ki,
> hogy nem az. A fül érzékeny mérőeszköz.
> Lemezjátszónál pl.a sebességeltérést lehet, hogy észre sem
> lehet venni, de a sebesség nagyon kis ingadozása is azonnal
> feltűnik mindenkinek.

Hát igen. Na de a vezetékekkel már csak ne legyünk ennyire kritikátlanok!

Pl ha veszek valami árnyékolt kanócot, amivel GHz-eket szokás átvinni 
(antennajel), akkor nekem ne akarja senki beadni, hogy a nyavajás pártíz kHz-ig 
igénybevett kábelnek valami eszméletlen fizikai tulajdonságai kellenek, hogy 
legyenek!

Nekem úgy tűnik, hogy az ilyen hifi dolgoknál az elektromos részeket tekintve 
leginkább a nagyobb teljesítményű fokozatoknál lehetnek érdekességek, az összes 
többi lényeg a hanggal kapcsolatban lehet. Tehát ahol a hang létrejön az 
elektromos jelből, és fordítva, ahol az elektromos jel keletkezik a hangból. 
Tárolóeszköznél (lemez, szalag, cd és az újabbak) meg a mechanikai vagy más 
átalakításnál jöhet be gixer, amit viszont a digit átalakítás-tárolás ki tud 
küszöbölni, de behoz más problémákat. Azok már nem elviek, hanem 
kompromisszumokból adódnak, mert harc folyik ugye a tömörítéssel kapcsolatban.

Viszont megintcsak, ha beleveszünk egy digit tárolós szkópot, ahol iszonyat sok 
és gyors jelet lehet letárolni, látszik, hogy nem alapelvi a probléma. Tehát ha 
a kódolási-dekódolási eljárás alkalmas lenne mondjuk DC-1GHz-es, vagy akárcsak 
100kHz-ig menő színuszjelek hű átvitelére, akkor ennek egy hangfrekis jelsorozat 
abszolút nem kéne, hogy problémát okozzon. Na de amikor a cd-t és kapcsolt 
dolgait kitalálták, ennél sokkal szerényebb igényekkel számoltak. Gondolom a 
stúdiótechnikák már kivételek lehetnek.
Tényleg, a hifisták nem szoktak hanganyagokat előállítani, hanem készen vesznek 
pl lemezeket. Ezek szerint a gyártó összes dolgát elfogadják? Ott már nem kell a 
spéci húzott kábel meg a balsafa?

Mindegy, mondom én, hogy kár ezen vitatkozni. Csupa-csupa ellentmondás.

hjozsi