[elektro-etc] h1n1 ellenszer :)

[(G)feri]

A 80-as években a József A. lakótelepen laktam. Mivel másodállásban
kisiparos voltam, s hobbiszerűen értettem is hozzá, tehát meghirdettem
magam, mint tv szerelőt. Majdnem ráment a házasságom, féléves aktív tv
szerelő pályafutásom alatt többször voltam tajt siker (totál részeg),
főleg akaratomon kívül, mint előtte és utána összesen.

Egyik esetben pl. (iker) fiaim osztálytársa szülei lélekszakadva
hívnak, jöjjek gyorsan, mindjárt kezdődik a focibajnokság és bedöglött
a tv, a családfő  belepusztul ha nem tudja nézni. Nem értem  rá,
mondom hívjanak mást, de annyira kellemetlen volt az erőszakos
könyörgésük, hogy bár egy sokkal komolyabb munkát hagytam ki, de átmentem.
Szerencsére volt otthon hozzá alkatrészem, 1 óra alatt meglett. Már a
javítás alatt is folyamatosan hálálkodott a háziasszony,
erőszakoskodott fogadjak el egy kis sört és ugye máskor is jövök
javítani... Valami ismeretlen import sör volt, furcsa mellékízzel, nem izlett, de
nem akartam megsérteni őket elfogadtam, gyorsan lehúztam már mentem is
volna, de kiderült az antennakábellel is van valami gond. Amíg
bütykölöm hozza az újabb pocsék sört, ne sértsem meg őket igyam meg és a duma, de ugye legközelebb is
megcsinálja a tv-t. Két üveg sör 30 évesen mi az nekem, na jó ha szar
is megiszom, összepakolok, közben kilátok a konyhába, látom elővesz a
nyanya a hűtőből egy újabb üveggel, jó harmadát leereszti a torkán,
majd a hiányt abból a méregerős házi pálinkából pótolja, amit már az
elején visszautasítottam és már hozza is nekem befelé  -csak ezt a kis
sört igya meg... Erre már nem bírt rávenni, de így is mire kb. 300 m-re
hazaértem alig álltam a lábamon, Nejem soha nem hitte el, hogy én csak
két "sört" ittam.Ja és mikor megyek ki a lakásukból résre nyitva a
kisszoba ajtaja, bent egy Junoszt odakészítve, ha mégsem boldogultam
volna :).
Másik emlékezetes eset a ribizlibor. Öreg házaspár, mivel
kisnyugdíjasok -szemben laktak- nem kértem semmit a javításért,
akkor legalább a Papa szülinapjára igyunk együtt egy pohár bort. Na jó.
Leülünk, behozzák a teli poharakat, a Papáé kicsit más színű, nem
firtatom. Tényleg nagyon finom, újabb pohárral kínálnak, a Mama már
nem issza, de hát ez természetes. Beszélgetünk, na még egy pohárral,
kezd nehezen forogni a nyelvem, a Papának meg sem kottyan pedig issza
derekasan, hű de ciki én meg kezdek szédülni. Akkor veszem észre,
mintha buborékos lenne az itala. Rákérdezek, felvilágosítanak,
cukorbeteg, nem ihat édes bort, ezért diabetikus szörpöt iszik, de ha már ennyit pepecselt a saját
termésü ribizlivel, legalább szereti nézni hogy más milyen élvezettel
issza. Egy túrót, ezek azt lesték ahogy ez a csalóka ital ledönt a
lábamról. Gyorsan elköszöntem, valahogy sikerült a járásra
összpontosítva hazahuznom, mert a lábaim állandóan ki akartak alólam
szaladni. A családom csak nézett amint átcsámpáztam, meg a két
öreget akik az ablakukból egymás vállát veregetve dőltek a röhögéstől
az újabb áldozatuk látványától akin kifogott a ribizlijük.


Feri


Kedves Gábor!

2009. november 4., 13:58:52, írtad:

> Akkor vagy nagyon jól bírod, vagy gyenge a borod. Normális borból egy 
> üveget szerintem már meg lehet érezni.

> Tizensok éve a Balatonfelvidéken a benszülötteknél voltunk vendégségben.
> Nézte mindenki a Dallast, engem marhára nem tudott lekötni. Volt ott egy
> tálcán szendvics, meg a kezemben egy 3 decis pohár, iszogattam a jófajta
> (???) házi borukat. Már nem emlékszem, másfél, vagy 2 pohár bort ittam a
> Dallas alatt. Ekkor volt életemben az egyetlen alkalom, hogy csak 
> négykézláb tudtam közlekedni, úgy támogattak haza. Amire emlékszem, hogy
> egyszer éjjel a kertben, a budi mellett ébredtem, aztán reggel meg kint
> a konyhakövön, nincs más információm arról az estéről. Nem tudom, mi a
> francot itattak meg velem, mert amúgy bírom a kiképzést.


> Gábor