[elektro-etc] /véreim -a megoldás

[Acs Gabor]

Nos, végül engedjétek meg, hogy feloldjam ezt a komoly etikai és 
gazdasági és törvényességi problémakört, ami annyi listatársunk 
apehfantáziáját megmozgatta.

Ma délután ismét ellátogattam a kérdéses kereskedelmi egységbe (ez a 
Fábry-show kicsinálja az ember agyát). Felmentem a pulthoz, ott állt a 
kolléga -aki annyira sajnálta, hogy tolhatom haza a gépet-, és egy 
idősebb úr. Odaléptem a kollégához, kitettem a pultra egy kis rongyba 
becsavarva a kis szutykos stift-maradékot. Hozott egy tolómérőt, 
megmérte, kihozta a másikat, közölte hogy száz Forint. Kifizettem, és kész.

Nem tudom, kinek mi tűnt fel, esetleg hiányzott a fenti történetből. 
Talán nem-e kellett-e volna-e itt még valaminek történni-e? Bizony 
feleim, egy kis papír átnyújtása, hát ez az! Sem pénztárcsörgés, sem 
nyugtatömb szakadás hangja nem hallatszott. Bizony.

Szóval innentől kezdve lehet véleményt alkotni az eset nézőpontjairól, 
és vetületeiről.

Amikor a gyerek szó nélkül berakta a kasszába a százast, már tudtam, 
hogy lesz még egy kis dolgom az üzletvezetővel.
/Az üzletvezetővel folytatott beszélgetéssel már nem fárasztalak, ő 
teljesen korrekt volt! /


Gábor

2009.06.10. 11:53 keltezéssel, Acs Gabor írta:
> rolót 3/4.-ig, és elindul. Mintha levegő lennék. Utánaszóltam, hogy 
> csak egy stiftet szerettem volna kérni. Azt mondja, 6-kor bezártunk, 
> és megy tovább. Mondom neki, így most tolnom kell még egy csomót a 
> bringámat. Azt mondja, sajnálom, és megy tovább.
>
>