[elektro-etc] Famulus biztos nem er ra

[jhidvegi]

Ilyés Gábor wrote:
> Hi !
> Amikor a "rendszerváltás" volt , nagybratyesznak
> azt mondta az egyik köpönyegforgató :
> Nektek nem tetszett a szocializmus..., majd most
> mi bebizonyítjuk , hogy kapitalistábbak tudunk lenni
> a kapitalistáknál is  !

Ez valami vérhülye fazon lehetett.
Nézzük, hogy is néz ki ez az egész, bár már asszem fárasztottalak 
benneteket vele.

Volt az ún. szocializmus. Élő ember nem volt pár évvel 90 előtt, aki 
megjósolta volna, hogy itt valaha is máshogy lesz bármi is. Ennek 
megfelelően éltünk. Egy országban vannak mindenféle emberek, köztül 
vezető hajlamokkal bíró, ambiciózusabbak, meg olyanok, akik csak 
alkalmazottak szeretnek lenni, akinek megmondják, mit kell csinálni, és 
azt csinálja. Ez rendszerfüggetlen dolog.

A szocializmusban ugye ezek ilyen-olyan vezetők lettek, és a kései 
időszakban már egyáltalán nem kontraszelektáltak voltak. A főmérnök 
tényleg mérnök volt, az igazgató se munkásigazgató, a rátermettek, 
vezetni képesek voltak vezetők (legalábbis nem sokkal kevésbé, mint más 
rendszerekben, pl multiknál).

Ennek - ahogy én látom - egyenes folyománya, hogy akik régen is tudtak 
gyárat vezetni, azok ma is tudnak. Ezek közül kellett, hogy kikerüljenek 
a ma milliárdosokká vált nagyobb cégek, cégcsoportok tulajdonosai. 
Legalábbis számomra evidens, hogy nem én vagyok alkalmas ilyesmire, 
hiszen még magamat se biztos, hogy jól "vezetem".

Ezek persze a régi, korban megfelelő emberekre vonatkoznak. Az azóta 
születettek között is hasonló arányban lehetnek azok, akik cégvezetésre 
predesztináltak, de ezek még nem nőttek fel. Még eltelik pár év, és már 
újak lesznek azok, akikről azt állítom, hogy ha a szocializmusba 
születnek, ott is vezetők lettek volna. Pl orbán kiváló kisztitkár volt 
tudtommal, majd jó párttitkár is lett volna, és ha marad a szocializmus, 
valszleg jó sansza lett volna pártfőtitkári pozicióra is, hacsaknem ott 
és akkor is a gyurcsánnyal került volna szembe, de az a meccs berkeken 
belül zajlott volna le, nem lett volna nagy hír belőle, az tuti.

Na és jön még a szokásos dolog: ki ül közel a tűzhöz pl a 
privatizációban. Szerintem ennek ma sincs vége. Megy ez kisebb szinteken 
is. Ha pl valaki kézen-közön, ismeretségi kör segítségével megtudja ma, 
hogy valahol egy céget vagy annak egy részét felszámolják, ezért 
szaré-hugyé, uram bocsá, méhtelepi ár alatt hozzá lehet jutni 
nagyértékű, jól használható holmikhoz, az nagy előnyben van ahhoz 
képest, akinek szintén olyan kell, de be kell menjen a bótba (meg kell 
keresnie valami gyártót), és akár 1-2 nagyságrenddel drágábban megveszi 
az adott holmit. Én ezt nem tartom erkölcstelennek. Ahogy azt se, ahogy 
régen voltak, akik bármit, akár gyárat mindenestül megvettek szintén 
bagóért, esetleg hitelből (ehhez is valszleg kellett kapcsolat 
akkoriban), és működtették.

Nagy különbséget kéne tenni azok között, akik ugyan privatizáltak, de az 
adott területen nem tudtak talpon maradni, tán nem is akartak, csak 
lejmolni, elhordani az olcsó holmit, eladni, pénzzé tenni, épületeket, 
ingatlanokat is, vagy akik ma is csinálják, valódi céget hoztak létre, 
ami működik. Az utóbbira nem kéne követ vetni.

Figyelembe veendő, hogy a privatizáció anno nem történhetett úgymond 
értékén. Azaz úgy történt, annyi volt az értéke. Alternatíva: külföldi 
tulaj. Melyik a jobb? Jó az, ha egyáltalán nincs magyar tőkés csoport? 
Egy lepusztult szoci vállalatnak valóban nem volt értéke. Más kérdés, 
hogy mi módon tudták ezt még tovább csökkenteni. De ezek a veszteségek 
elenyészőek azokhoz a nyereségekhez, amik a vállalat új feltételekkel 
történő továbbműködtetésével függ össze, ha ez megtörtént. Az újkeletű 
milliárdosok nem úgy milliárdosok, hogy van a bankban nekik 
ennyimegannyi milliárd Ft-juk, hanem a működő cégeik értéke annyi. 
Állítom, hogy egy-egy ilyennek a működtetésére a lista tagságából elég 
kevesen lennének képesek. Én tutira nem fognék bele egy ilyesmibe, pedig 
már huszonéve vállalkozgatok több-kevesebb sikerrel, mindenesetre talpon 
vagyok. És te?

hjozsi