[elektro-etc] HD javito program

[jhidvegi]

Dienes Jozsef wrote:

> És ez miért rosszabb reakció?

Hogy az embernek elfogy az ereje, és elálmosodik, akcióképtelenné válik? 
Hát azért, mert így még kevésbé lehet problémát megoldani, legalábbis 
nagyon időigényes. :-) Két óra alvás, és ha szerencsém van, félálomban 
előjön valami, ha nincs, akkor megszívtam.

> A stressz (feszültség) nem okvetlenül
> árt, ha végül megoldást hoz.

Persze, végülis ez sok feladat megoldásában hajtóerő, sőt, lehet, hogy 
enélkül soha semmi új nem jönne létre. De az igazi valszleg az, hogy van 
a feladat, és elakad az ember, ettől további erőt merít, le akarja 
győzni magát és az akadályt, emiatt mozgósítja a tartalékenergiáit is. 
Nem úgy, mint én, akinek még az üléshez való ereje is elfogy ettől 
sokszor.

> Nekem az első -- mondjuk így: nem optimális -- munkahelyemen fordult
> elő a Beka-módszer: Olykor kijártam a forgácsoló üzem
> "szemétdombjára", ott szedtem kisebb-nagyobb selejt vasakat, amiket 
> alkalomadtán jól
> hozzá lehetett vágni a falhoz, az öreg szekrényhez, stb. Így az
> értékeim sem fogytak, és szerencsére emberéletben sem esett soha
> nagyobb kár.

:-))) Ha nézi valaki, vagy félni kezd, vagy szóbeszéd tárgya lehet.
Amúgy pozitív reakció. Nem mindig lehet kiélni, pedig sokszor segítene.

Példa: Én alaphelyzetben olyan vagyok, hogy ha bármért apró, de rém 
kellemetlen sérülés ér, bedühödök, törni-zúzni tudok. Néha elég, ha jól 
bevágom a fejem. Egyszer régen a gyárban egy gép burkolatát ejtettem a 
lábamra élével. Valami bemutatóféle volt, ott voltak főnökök, fejesek, 
nem élhettem ki a hirtelen keletkezett dühömet. Mi lett cserébe? 
Elájultam, és felmostak.
Mégegy hasonló esetem volt, amikor a régi buszra felszállva valahogy 
kint maradt a könyököm, és az ajtó összezárt, qrvára megnyomta, 
visszapattant róla, akkor kirántottam, és becsukódott az ajtó. Itt se 
dühönghettem, de a köv. megállóban le kellett szállnom, és hosszú 
percekig üldögélni az ott lévő kerítés betonján, hogy ne a földön 
landoljak.

Valszleg kiszáll a vér az agyból a traumára, amit ellensúlyoz az 
ösztönös dühkitörés, ami hatására az ember, ha van módja, tör-zúz, vagy 
legalábbis agresszív, erőkifejést igénylő mozdulatsorokat végez. Jó kis 
reakció a szervezet részéről, valszleg régről, amikor erre nagy szükség 
lehetett a puszta életben maradáshoz.

> Aztán sok-sok év múlva lett nyugisabb munkahely, igazi társ nő,
> (ki később feleség lett) gyermekáldás is megadatott hajlott koromra
> (most 2 éves), és mostmár soha nem fordulnak elő a közelemeben
> "repülőalkatrészek". ;-)

Jobb később, mint soha, sőt, lehet, hogy jobb később, mint előbb. :-) Jó 
egészséget kívánok az unokák megjelenéséig. :-)

hjozsi