[elektro-etc] amikor a torveny nem muxik...

[jhidvegi]

Nagy Tibor wrote:
>> Az a minimum, hogy a sérülttel foglalkozom, de ha nincs nagy baja,
>> akkor sem tekerem ki a vétlen nyakát.
>
> Én sem. De az orrára kap egy jó hatalmasat, még ha utáltok is érte.

A vétlen???? Mi vagy te, állat? Nem hiszem el, hogy így tennél, csak már 
presztizsből ragaszkodsz az eredeti nézetedhez, valamiért nem tudsz 
visszavonulót fújni.

Persze velem is megesik, hogy qrvára bevágom a fejem valami tárgyba, és azt 
a tárgyat szét tudnám verni, de tudom, hogy ez csak egy ösztön, amin 
célszerű úrrá lenni.

Mag a a düh fontos. Jártam már úgy, hogy nem volt módom dühösnek lenni, 
erősen vissza kellett magamat fogni. (Egy ketyere oldallapját ejtettem 
élével a lábamra). Sokan voltak ott ugyanis, köztük midnenféle vezető. 
Normál esetben bedühödök, és valamit odaverek, ezzel a dolog elrendeződik. 
Ezúttal viszont szépen elájultam, úgy mostak fel.
Egy másik ilyen esetem is volt, amikor régifajta buszajtó rácsukódott a 
karomra úgy, hogy csak a könyököm maradt kint. Ez olyan ajtó volt, hogy nem 
szép lassan közelít a becsukásra, hanem szinte lendületből bebaszódott, 
aztán visszaugrott kicsit, és utána csukódott végleg. A visszaugráskor ki 
tudtam rántani a könyökömet. Ekkor is kis hijján elájultam, mert sokan 
voltak a buszon (ezért maradtam az ajtónál), nem rendezhettem dühkitöréses 
jelenetet. Eldőlni nem volt mód, a következő megállónál leténferegtem, és 
leültem azonnal az ott lévő betonkerítésre, hogy valahogy rendbejöjjek.

Valszleg ez az agy egyfajta védekezése kemény fájdalmakkal szemben. Ezért 
lehet, hogy teljesen fájdalmatlan lenne, ha pl egy oroszlán kettéharapná a 
nyakamat, vagy amikor egy vasutas ott marad két ütköző között.

hjozsi