[elektro-etc] mosogep + birosag

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Van egy olyan pont a házasságban (kapcsolatban), amikor a csaj
> elkezdi magát nyeregben érezni. Na idáig nem szabad eljutni.
> Jelenlegi kapcsolatomban mindkettonknek van saját lakása, és nem is
> akarom hogy a barátnom eladja az övét.

És honnan tudod, hogy o nem gondolkodik azon, hogy rávegyen téged, te add el 
a sajátodat? :-)

Jópofa dolog ez, nem is ritka, de fennáll az a "veszély", hogy mondjuk a 
csajszi egyszercsak összefut valakivel, nagy szerelem, házasság, gyerekek 
ígérete, a pasi bele is megy mindenbe, sot, o akarja, és akkor kopp.

Azért másféle csajok is vannak. Egy ismerosöm pl aszonta a barátjának, 
akivel együtt élt, és a pasi feleségül akarta venni, hogy minek az, majd 
akkor, ha gömbölyödik a hasa, addig semmi értelme. És így is lett. (Amúgy 
úgyis a nok szabják meg, hogy mi legyen, de legalábbis nagyon törekednek rá. 
:-) )

> nemébol adódó lehetoségeit. Ez a dolog a gyerek születésével
> alapvetoen megváltozik, ezért tartok én attól nagyon.

Viszont így sosem fog kis Ács Gábor születni! :) Nincs benned meg az az 
ösztönös nemtommi, ami a hímeket az egész élovilágban jellemzi, a gének 
továbbadásának a zsigeri óhaja? :-)

> hosszú távon tervezni -megvolt, szép volt, ennyi volt. Kivéve azt az
> esetet, amikor egy férfi tudatosan felvállalja azt a szerepet, hogy a
> no hordja a nadrágot. De ilyenkor nem kell csodálkozni, ha a sok év
> után lelép a csaj egy 'valódi' férfival.

Azért a dolog ennél jóval árnyaltabb. Egyáltalán nem kizárt, hogy összeakad 
egy szerencsés ember értelmes novel. Bár ennek kétoldalúnak kell lennie. 
Vannak jó példák, sot, válásilag is, ahol nem ugranak egymásnak, nem 
gyulölködnek, sot, megmarad a jó kapcsolat továbbra is. Színészek között 
lehet hallani ilyen példákról, de valszleg csak azért, mert ok vannak szem 
elott. Valszleg van ilyen a hétköznapi életben is, ha nem is jellemzo.

Néha úgy érzem, hogy a gyulölködos, veszekedos, minden hidat felégetos válás 
mögött az van, hogy a felek érzelmileg valóban képesek legyenek tökéletesen 
eltávolodni mindenféle lelkifurdalás nélkül a másiktól, mintha sose létezett 
volna, még a gondolatát is kiuzni a fejbol. Persze mindez eléggé ösztönös. 
Mert azért fura, hogy akik valaha szerették egymást, netán annyira, hogy 
voltak idoszakok, amikor minden ébrenléti idot kitöltött a másikra gondolás 
szinte, akkor így át tud az egész fordulni. De hát ez van.

hjozsi