[elektro-etc] Kis trakta az fstrl

[jhidvegi]

Bodosi Bal zs wrote:

> Szinten zenesz. De legalabb addig nem dohanyzott, amig massal voltunk
> elfoglalva :))

Nálam is így volt, csak addig nem dohányzott. :-( Nagyon nehezen viseltem.

> Mindket szulom dohanyzott egy ideig (edesanyam addig nem, amig terhes
> volt velem es a tesommal, meg szoptatas alatt, de aztan ujra kezdte).

Nálam ez nemtom, hogy volt, anyám nagyon korán meghalt, de úgy tudom, hogy 
nem hagyta abba a terhesség alatt sem, meg utána sem. Utána jött a mostoha 
mutter, az olyan undorítóan csinálta, hogy elképesztő. Ült a cserépkályhának 
támaszkodva az oldalával, egyik kezében a cigaretta, másikban a kávé, és 
felváltva hol innen egy slukk, és valami iszonyat undorító módon gomolygott 
ki orrán-száján a füst, aztán egy korty kávé. Előtte meg a bot ujjaival 
félóráig matatott a gyufásdobozban, mire egy használható gyufát talált, amit 
persze visszadugott használat után, hogy legközelebb még tovább tartson a 
matatás. Minden nap erre ébredni... hát gyűlöltem.

Ezért aztán a cigaretta, gyufa, kávé nálam ki van csukva, főleg, ha együtt 
űzi valaki. Melóhelyen is utáltam, ha valaki közelhajolt hozzám, és a 
szájából odalehelte ezen szagok valamelyikét. (Szemét voltam egyszer, mert 
egy dohányos emberkét akartak abba az irodába beültetni, ahol én is voltam. 
Beszéltem a sráccal, különben jó fej volt, kedveltem, hogy le tud-e mondani 
a dohányzásról. Mondta, hogy nem. Ekkor mondtam a főnöknek, hogy részemről 
semmi probléma, de én vagy máshova költözök, vagy kilépek. Nem rakták oda a 
srácot, hanem ő lépett ki. Nemtommér, mert volt másik iroda, ahol 
dohányoztak, mint a gyárkémény.)

> Apam komoly bagos volt, aztan egyik orvosbaratja megijesztgette, igy
> egyik naprol a masikra abbahagyta, edesanyamnak sokkal nehezebben
> ment a leszokas, ket-harom evbe is beletelt, mire sikerult.

Apámnál máshogy volt, gyerekkorában kezdte, és élete végéig dohányzott. A 
második infarktus vitte el 82 évesen. Nem hinném, hogy az életkorát 
jelentősen befolyásolta a dohányzás. Azt viszont gyanítom, hogy az én 
hajdani tüdőbetegségemben szerepet játszott az, hogy a magzati életkortól 18 
éves koromig muszáj volt passzív dohányosnak lennem.

> De igazabol azt hiszem, ha oszinte akarok lenni, akkor csak azert
> zavar, mert tudom, hogy karos.

Akkor Te szerencsés ember vagy. Ha nem foglalkozol a károsságával, ezek 
szerint elviselhető, nem zavaró. Engem meg dühít, undorít, minden bajom van 
vele, és nem érdekel, hogy káros-e vagy nem. Valahogy úgy, ahogy bárkit 
undorítana, ha mondjuk enne egy kiflit, és nagy - egyébként steril - turha 
lenne rajta. Miközben  ugye egy szép nővel az ember nem sokat vacillálna, ha 
módja lenne vele csókolózni, az általa leköpött kaja is elég undorító lehet.
Sőt, egy szép női szájban számomra a cigaretta, vagy az onnan kibuggyanó 
füst olyan, mint valami szép helyen, abroszon, tányérban a kaja mellett, 
vagy akár mondjuk egy oltárban... egy jókora darab, bűzölgő-gőzölgő szar.
És ez mind az én saját egyéni szoc problémám, mert a világ nagyrésze 
egyáltalán nem undorodik ennyire ettől az egésztől.

> Igen, a fustolot en is budosnek erzem, sajnos felesegem szereti,
> dehat ez legyen a legnagyobb problema kozottunk...

És nem tud lemondani a használatáról a kedvedért, vagy korlátozni arra az 
időre, amíg nem vagy otthon, és utána kiszellőztetni?

> Nikotin nincs eppen (vagy csak elenyeszo mennyisegben), de a cigiben
> nem a nikotin a karos. Az csak az addikcios faktor. Hanem a kulonbozo
> egestermekek, poliaromas vegyuletek, pl. koronen.
> Ezert lehet a passziv dohanyzas is karos.

Aha. És az avartűzben nincsenek ilyen káros anyagok? (Gyanítom, hogy 
vannak).
A passzív dohányzás nem lehetséges, hogy károsabb? Tehát nem lehet, hogy 
rosszabbul járnak, akik elszenvedik, mint aki saját akaratából okozza? 
Jóllehet, az utóbbi szívja be töményebben, de neki valami pozitív élmény is 
járul hozzá, ha jól sejtem, míg a többieknek lehet, hogy kifejezetten 
kellemetlen.
Kb úgy képzelem, bár lehet, hogy a gondolatmenet nem jó, hogy valaki 
hangosan hallgat vmi zenét a szobájában, amit imád, és a kiszűrődő zajtól 
mások a falnak mennek, idegbajt kapnak, pedig ez már jóval csendesebb, mint 
odabenn.

> A szagokrol:
> Gyermekkoromban imadtam a Trabant szivatos indulasa utani bodor
> fustfelleg illatat - nem tudom, miert. Ma mar persze nem.

Ez is érdekes, úgy elméxem, a kétüteműt sosem csíptem, de amikor már nagyon 
sok volt belőle, nagyon-nagyon rühelltem. Ezt a szerencse istennője 
megbosszulta, mert akármit csináltam, mindig elémkerült egy-egy ilyen 
füstgép. Ha lemaradtam, bevárt, ha megelőztem, villámgyorsan jött másik. :-)

> Kislanyom viszont szinten szeles mosollyal kozli hogy 'szeretem az
> auto szagat' es szimatolgat bele a benzinbe :))

Hm. remélhetőleg nem benzint, hanem kipufogó szagot akartál mondani. (A mai 
benzinekben az adalékanyag ebben a formájában asszem igen káros, elégés után 
már nem annyira.)

Viszont az én gyerekeim, különösen a fiatalabb szinte hozzám hasonló módon 
utálja a dohányzást. Egyszer egy taxisra úgy rászólt, hogy az köpni-nyelni 
nem tudott, azonnal eloltotta a cigarettáját. Remélem, ma már nem 
dohányoznak a taxisofőrök, vagy igen? (A taxis sztrájk óta nagyon 
meggondolom, mikor ülök taxiba. :-) )

hjozsi