[elektro-etc] vihar-trigger

[hwsw famulus]

>>>> A zivatar nagy sebessegű és kiterjedésű vízkicsapódás. A
>>>> környezeténél könnyebb, melegebb levegő felfelé áramlása hatására
>>>> jön létre. Kiterjedése és ereje a záporénál jóval nagyobb.
>>>
>>> Nem pontos.
>>
>> Miert?

--------a Pallas ezt tudta rola anno----------------

Zivatar

égi háboru, a meterologiai tünemények közül az, melynél a természeti erők 
hatalmas módon megnyilatkoznak, ugy hogy az embert bámulatra és rettegésre 
ragadja. A mitologiában a villám félelmetes fegyverét mindig a legtöbb isten 
kezében találni s efféle szók, mint isten haragja, isten itélete, isten 
nyila szintén a magyar mitologiából maradtak fenn. A Z. közismeretes 
tüneménye a légköri elektromosságra vezethető vissza, jóllehet ez utóbbi 
keletkezése még teljesen kiderítve nincsen. A felhőknek egyik sajátos 
alakja, az u. n. zivataros felleg, mely alul kékesszürkének látszó 
gomolyfelhő-tömegből áll, szabad elektromossággal bir, s ez megosztólag hat 
a környezet elektromos állapotára. Ez által a közelében levő tárgyakban, más 
felhőben avagy földi tárgyakban, az ellentett elektromosság a zivatar felhő 
felé gyülemlik össze, mig az egynemü tőle távolodni kényszerül. Ha a 
zivataros felhő és a környező tárgy két ellentett elektromossága között a 
feszültség oly nagy, hogy a közbeeső légréteg ellenállást legyőzni képes, 
akkor bekövetkezik a kisülés, fény- és hangtani jelenség, azaz villámlás és 
mennydörgés kiséretében. A villám és az elektromos szikra azonosságát 
kimutatta Franklin 1752., kis vascsúccsal ellátott sárkányt egy zivataros 
felhőbe zsinegen felbocsátott és kinek sikerült, miután a zsineg az esőtől 
megázott, annak alsó végéből oly szikrákat húzni, aminőket az elektromos 
gépen is előidézni lehet.

A Z. rendes kisérője az eső (zivataros eső), mely rövid záportól pusztító 
felhőszakadásig fokozódik s nem ritkán a jégeső, meg a viharos szél; a 
havazás Z. mellett éghajlatunk alatt szokatlan s csak az Adria mellékén 
magas emelkedésü helyeken, mint Fuzinén fordul elő gyakrabban. Budapesten az 
utolsó években, 1879 febr. 23. észleltek Z.-t jégesővel. A mérsékelt égövben 
a Z.-ok jobbára nyáron vannak, Európa északi partjain azonban télen is. 
Nálunk a délutáni órákban gyakoriabbak, mint az éjjeli v. reggeli órákban. 
Legszabályosabban ismétlődnek a két passzát közötti övben, hol a nap 
bizonyos szakában pontosan beköszönt a Z. A trópusokban a Z.-ok egyáltalán 
legerősebbek és leggyakoriabbak. Gyakoriságuk az egyenlítőtől a sarkok felé 
folyton csökken; a legészakibb pont, ahol Z.-t észleltek, a nyugati 
Spitzbergákban van. Vannak aztán vidékek, hol a Z. teljesen hiányzik, igy a 
sark körüli vidéken, valamint Ázsia és Afrika sivatagjain.

Azon körülmény, hogy a légnyomás, hőmérséklet és felhőzet napi periodusa 
egybe esik a Z.-éval, arra mutat, hogy Z. ott keletkezik, hol meleg, páradús 
levegő felszálló légáramlatban emelkedik. Z. előtt a hőmérséklet maximumára 
emelkedik, az idő csendes és tikkasztóvá lesz, a barométer is a relativ 
nedvesség minimumára süllyed, Z. után pedig beáll a lehűlés, a légnyomnás és 
nedvesség növekedik, a szelek megélénkülnek. Mohn szerint kétféle Z.-t 
különböztetnek meg: a) olyat, mely a depressziót útjában elkiséri, aminők a 
téli Z.-ok mind s azok, melyek magasabb földrajzi szélesség alatt 
előfordulnak, és b) melegségi Z.-t, mely nyáron az erős inzoláció által 
előidézett felszálló légáramlatban keletkezik, többnyire lokális természetü 
és az időjárást csak átmenetileg változtatja meg. Újabban Z. észelelő 
hálózatokat létesítettek, hogy a Z.-ok húzódási irányát és sebességét 
tanulmányozzák, igy Norvég-, Svéd-, Francia-, Porosz- és Szászországban, 
továbbá Bajorországban, hol azt Berold nagy körültekintéssel szervezte. 
Hazánkban külön Z.-hálózat önkéntes megfigyelőkkel a meteorologiai 
intézetben létesült. 1896., jelenleg mintegy 800 megfigyelővel rendelkezik. 
A Z.-ok statisztikája csak a jelenben készül, azért a földgömbön való 
eloszlásukról és gyakoriságukról még csak fogyatékos ismereteink vannak.

Magyarország néhány helyéről a Z.-ok havi és évi átlagos számát az 
1874-88-iki észlelések alapján a következő összeállításban közöljük:

[ÁBRA]

A villámnak Arago szerint három alakját szokás megkülönböztetni: 1. A 
vonalas villám, mely a legközönségesebb és az elektromos gép szikrájához 
hasonlít, zeg-zúgos alaku fő sugarait és kisebb elágazókat mutat. Alakja 
alkalmasint a légrétegek különböző vezetőképességéhez alkalmazkodik. 2. A 
felületvillám egy-egy zivataros felhő nagyobb terjedelmü felvillanásában 
mutatkozik. 3. A gömbvillám gömbalaku és aránylag lassan halad, nyomában 
nagy pusztításokkal. Magyarázata még ismeretlen, annyit azonban 
tapasztaltak, hogy nem lép fel egyedül, hanem a másik két alak kiséretében. 
Ha a villám elektromos felhőből a földre ugrik, azt mondják, hogy beütött 
(villámcsapás, mennykőcsapás). Magas tárgyak, kivált ha jó vezetők, 
leginkább ki vannak téve a villámütésnek, azért nem tanácsos magas fák alatt 
menedéket keresni a villám elől. Hatása abban nyilvánul, hogy meleget 
fejleszt, könnyen gyúló anyagokat gyujt, fémeket olvaszt, folyadékot 
elpárologtat és a rossz vezetőket összerombolja. Embert v. állatot érve, 
halált is okoz. Van még az u. n. száraz villám, mely nem gyujt s csak 
romboló hatása van. Ha a villám az ember közelében lecsap, akkor a test 
elektromossága megoszlik, a két ellentett elektromosság a villámlás 
alkalmával hirtelenül elválasztatik, a villámlás után pedig hirtelenül 
egyesül, ami az idegrendszert teljesen megrongálja, noha külsőleg semmi 
nyomot nem hagy. Ez köznyelven a mennykő szele.

Mennydörgés a levegő hirtelen kiterjesztéséből származik, az elektromos 
kisülés alkalmával a melegfejlődés következtében és az azt követő hirtelen 
összehúzódásából. A hang terjedés sebessége kisebb lévén a fénynél, a 
villámot is előbb vesszük észre, mint a dörgést. A kisülési hely távolságát 
közelítőleg megkapjuk, ha a villámlás és dörgés közötti időt megfigyeljük; a 
másodpercek számát megszorozzuk 330 m.-rel. Ha a kisülés közelünkben 
történik, rendesen csak erős rövid csattanás hallatszik, a távolabb állók 
azonban hosszabb dörgést hallanak. Mig a villám tartama egy másodpercnek 
csak igen kis részét teszi, addig a dörgés több másodpercig, néha egy teljes 
percig is eltart, miközben a hang erőssége lökésszerüen többször meg is 
változik. Ezen sajátságos robajt a hang visszaverődésének a felhőktől v. 
földi tárgyaktól tulajdonítják. A távolság, melyre a dörgés még 
elhallatszik, aránylag kicsiny: 25 km.-nyi távolságban a legerősebb dörgés 
is csak gyenge mormogásnak hallatszik.

Villogás az esti és éjjeli órákban észlelhető a szemhatár szélén. Ez nem 
egyéb, mint távoli Z.-nak villámlása, melyet még látunk, jóllehet a dörgés 
már nem jut el hozzánk. Mig ugyanis a dörgés körülbelül 21/2 mérföldön túl 
már elvész, addig a villám még 20 mérföldnyi távolságból is látható a 
szemhatáron, ha a villám föld feletti magassága 1800 m.-nek vétetik. 
Épületeknek villámütés elleni megvédésére szolgál a villámhárító (l. o.).

----------------------------