[elektro-etc] ke'nvesztes

[jhidvegi]

Attila Sass wrote:

Kicsit már kevés az idom az emilezésre, ezért szemezgetek.

> Hívo embernek az egyház nem szolgáltató vállalat. Értem, hogy kívülrol
> így tunik, mint ahogyan a családon belüli dolgok is, zsebpénz is
> fizunak tunhet. Ezen túl azt is meg kellene adóztatni. Én eltemettem
> Édesapámat, számomra teljesen más élményem volt errol s az Egyházról,
> mint amit itt írtak.

Ez így rendben van, de nem tetszik nekem pl ez a "családon belüli" szemlélet 
akkor, amikor a nagyobb közösséget károsítja meg egy-egy felekezet. Már 
írtam: az egész felekezet vásárolt mobil flotta szolgáltatást úgy, hogy a 
sokezer ember egymás között ingyen telefonálhat. Ez rendben is van, ha ezt 
adja a szolgáltató, de nyilvánvaló, hogy ha ez elharapózna, pl az egész 
katolikus egyház is megcsinálná, akkor a többiek mobildíjai jelentosen 
emelkednének, vagy elmaradna jelenos csökkenés.

Nem tudom az egyházakat önmagukon belül minden szempontból családnak 
tekinteni.
És van még egy bajom ezzel. A nem családon belüli így megközelítve egyfajta 
idegen. (Netán idegen szívu is lehetne.) Nemtom, átmegy-e, értheto-e, de 
létrejön egy jószándékból kiinduló kiközösítés. Erre van példa pl 
településeknél. Vannak Mo-on is helyek, ahol nem tudsz ingatlant venni, mert 
nem fogadnak be. De ha alagúteffektust alkalmazol (elobb bérelesz valamit 
1-2 évre), utána veszel ingatlant, már talán sikerül. (Ez konkrét, nem mellé 
beszélek.)

> Figyelembe kell venni azt is, hogy a történelmi Egyházaktól javakat
> vettek el, amik meg úgy keletkeztek, hogy adományt adtak az emberek az
> egyházaknak. Ennek komenzálásaként alakult ki a vatikáni szerzodés,

Ez rendben, de nem ismerve a szerzodés részleteit, ez már örök idokre szóló 
kompenzációt fog jelenteni? Mert akkor vegyék el tolem a szkópomat (régen 
egy 100-asért vettem), és cserébe évente kompenzáljanak legalább ennyivel, 
de lehet többel is, és örökölheto módon, tehát a gyerekeimet, az 
unokáimat... is, ameddig a család létezik, vagy inkább mindörökkön örökké. 
:-)

> Szerintem az nem demokratikus, hogy mindenki az 1%-ról dönt. Vagy
> adják oda mindenkinek, aztán csináljon vele amit akar, de ha adó,
> közteher, akkor igazságtalan az, hogy a kisnyugdíjasnak kisebb a
> szava a támogatásban mint a nagytokésnek.

Ebben egyetértünk. Ebben az 1%-osdiban az a félreértés, hogy az emberek azt 
gondolják (észrevettem jópárszor), hogy a sajátjukról döngenek. Pedig ez nem 
az övéké, ez már adóbevétel, ez már közpénz. És valóban, ha már közpénzrol 
döntünk, ugyanazok az elvek kellene, hogy érvényesüljenek, mint amikor más 
közdologban (pl képviseloválasztás) döntünk.

(Bár néha elojön belolem a kisördög, és ilyeneket gondolok, hogy választások 
elott iq tesztet vagy tájékozottsági vizsgát kéne tenni, és ennek 
eredményével súlyozni a szavazatot, de belátom, hogy ez a visszaélések 
boséges tárháza lenne. De tényleg nem tudom, hogy lehetne elérni, hogy egy 
fontos kérdésben a tökhülye és a vérprofi szavazata ne azonos súlyú legyen. 
Lehet, hogy ez a demokrácia rákfenéje. Ez lehet az oka annak, hogy egy halom 
vérre menoen súlyos kérdésben nem lehet szavazással dönteni. Mint pl az, 
hogy most betolják-e a moderátor rudakat egy atomeromuben vagy ne. Vagy hogy 
mekkora legyen egy távvezeték sodrony keresztmetszete. Arra már volt példa, 
hogy a pi értékét megszavazták. De az elektronspinrol csak azért nem történt 
még ilyen, mert ahhoz tudni kéne a köznek, hogy van ilyen fogalom 
egyáltalán. :-)

hjozsi

A demokrácia attól is az,
> hogy a közügyekben hiába fizet többet a közösbe, egyaránt egy
> szavazat.